/Télálló egzóták
  • Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. A termést Októberben éretlenül szedjük le. Hűvös kamrában ládában sokáig tárolható. Fogyasztás előtt alma mellé bekötve egy zacskóban érlelhető meg. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa lédús, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az almáénak 10-szerese. Virágzási idő: Május végétől. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, gyengülhet a növény ellenállóképessége. Egy hím ivarú növény (Tomuri) 3-4 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayward' nagy gyümölcsű, kellemes ízű, bőségesen teremő fajta. Ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut 1 porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorban ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes! Előnyös, ha van lehetőség a kiwit szélvédett helyre telepíteni. Minden híreszteléssel ellentétben a kiwi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező a számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kiwinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkezhetnek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen (min.60*60cm), annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Miután elültettük növényeinket, az első évben a begyökeresedés zajlik, a csemeték kinevelésére kell koncentrálni. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk! Ehhez egy ideiglenes, több méteres, egyenes oszlopra van szükségünk, amely mentén növényeinket magasra kell növeszteni. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kiwi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Metszés A kiwitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kiwinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű.  Így a helytelenül metszett kiwin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett tulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kiwi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen. Alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kiwi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje Május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kiwi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: semleges (ami fontos, hogy már ültetésekor is érett marhatrágyával, vagy komposzttal keverjük össze a kivett földet és úgy iszapoljuk vissza)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény: nagy vízigényű
    Fényigény: félárnyék
  • Photinia fraseri 'Red Robin'

    Tavasszal és ősszel hozza gyönyörűen fénylő vörös hajtásait. Metszéssel jól alakítható. Akár sövénynek, akár törzses-koronás fácskának, szoliternek is kiválóan alkalmas. Napfényes helyen pompázik a legszebben. Talajra nem igényes. Szélvédett helyre ültessük. Fagytűrés: a levélzet sérül -15°C alatt. K30 konténeres növény.  
  • Lavandula angustifolia 'Hidcote blue'
    A Földközi-tenger vidékéről származó örökzöld, főként nyáron virágzó (június-július) cserje. Fűszeres illatú leveleiért és virágaiért ültetik. Alacsony sövény kialakítására is alkalmas. Száraz, középkötött, meszes talajt, teljes napsütést igényel. Tavasszal (2-3 évente) vágjuk vissza a növényt, hogy fenntartsuk tömöttségét. Sötétlila virágai júniustól nyílnak heteken át, előfordul, hogy évente 2x is. Compact bokrot alkot, nem dől el. Utakat szegélyezve, vagy szoliterként is szép. Teája nyugtató hatású. 2 teáskanál virágot leforrázunk egy csésze vízzel, 5 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Elalvás előtt igyunk meg 2 csészével a kívánt hatáshoz. Fürdővízbe téve serkentőleg hat a keringésre. 100 g virágot öntsünk le 2 liter forró vízzel, 5 percig hagyjuk állni, majd szűrjük le. A főzetet öntsük a 37-38 fokos vízhez. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    -20/-25°C fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Kis vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Cupressocyparis leylandii
    Leylandi ciprus kétfajta növény kereszteződéséből (Cupressus macrocarpa és Chamaecyparis nootkatensis) jött létre. 1800-as években került Angliába. Széles kúp alakú gyors növekedésű, ellenálló fa. Angliában elsősorban sövények létesítésére használják. A kiültetett növények gyorsan nőnek és teljesen télállóak. Teljes napon érzi magát le gjobban, de tolerálja a félárnyékos fekvést is. A leyland ciprus bármilyen talajban jól fejlődik, bírja a szárazságot, de a nedvesebb talajokat meghálálja a még gyorsabb növekedéssel. 65-90 cm-t is nőhet évente. Nyírás nélkül 20 éves korában magassága 15 méter, szélessége 4,5 méter, - szabályos kúp alakú koronát nevel. Legnagyobb magassága maximum 30 méter. Levelei mélyzöld színűek.Jól tűri a rendszeres visszametsést, ezért még alacsonyabb sövényként is nevelhető. Sövényként ültetve tőtávolsága 70-120 cm. Nyírását kora tavasszal márciusban végezzük. A növényeken semmiféle kártevő, vagy kórokozó károsítását nem észlelték eddig. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Pinus pinea
    Európai Nyugat-Mediterrán vidékein honos fenyő. Az ikermagvas fenyők családjába tartozik. Ma már északi és keleti irányba messzire terjedt, sokfelé ültetik egzotikus szépségéért. Ernyőszerű koronája meghatározza a dél-európai tájak arculatát. Gyakori kísérője a tengerpartoknak. Egyenes magas törzsén az ágak lapos , ernyőszerű koronát alkotnak. 10-20 cm-es tűi viaszfényűek, sötétzöldek, párosával fejlődnek. A tobozok nagyok 10-15 cm esek, fényes barnák. Nem önporzó. Ha fenyőmagot szeretnénk fogni, akkor legalább 2 növény ültetése szükséges. Az ősszel érő termések Szeptember-Októberben felnyílnak és a magok kiszóródnak. A magok kemény héja alatt, puha sárgásfehér magbél található. Ez a 'mandula' nagy tápértékű, olajban gazdag csemege. Fái nálunk is szépen áttelelnek.
    Konténeres, koronás fák.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Pinus pinea
    Európai Nyugat-Mediterrán vidékein honos fenyő. Az ikermagvas fenyők családjába tartozik. Ma már északi és keleti irányba messzire elterjedt, sokfelé ültetik egzotikus szépségéért. Ernyőszerű koronája meghatározza a dél-európai tájak arculatát. Gyakori kísérője a tengerpartoknak is. Magas törzsén az ágak lapos, látványos, ernyőszerű koronát alkotnak. 10-20 cm-es tűi viaszfényűek, sötétzöldek, párosával fejlődnek. A tobozok nagyok 10-15 cm esek, fényes barnák. Az ősszel érő termések Szeptember-Októberben felnyílnak és a magok kiszóródnak. A magok kemény héja alatt, puha sárgásfehér magbél található. Ez a 'mandula' nagy tápértékű, olajban gazdag csemege. Fái nálunk is szépen növekednek, ideális körülmények között kb 60-80 cm-t évente, tehát nem a lassú fenyőfélék közé tartozik.
    Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Származási hely: Észak-Amerika Rendkívül szép és nagy 20/30cm ∅ romantikus rózsaszín virágai sokkal hosszabb ideig virágoznak, mint a Mocsári hibiscus alapfajok, vagyis Július végétől a fagyokig díszítenek, illetve száraik vastagabbak és ellenállóbbak, erősebbek. Pangó vizet nem kedvel. A télen leszáradt szármaradványokat Áprilisban vágjuk vissza. Napos helyre ültessük. Konténeres növények. Földtípus: közömbös Tápanyagigény: magas Vízigény: átlagos
  • Pyrus pyrifolia Kosui 1959-től jegyzett Japán fajta, mely elterjedt egész Európában. A több, mint 3000 éve termesztett kelet-ázsiai fajták hazánkban még csak most kezdenek elterjedni. Ezek a fák sokkal ellenállóbbak és igénytelenebbek, ugyanakkor termésük valamivel kisebb, alacsonyabb nedvtartalmú, alakja inkább almára hasonlít. A Kosui fajta gyümölcse közepesen nagy (100-150g), húsa édes és illatos, Augusztus közepétől szedhető. Fája igen hamar termőre fordul, azonban érdemes szélvédett helyre ültetni, mert a fiatal csemete koronája törékeny lehet. Jó pollenadója a Hosui-nak, de a biztos beporzás érdekében jó más, európai körtefajta is, pld a Vilmos. Bőtermő fajta. Szabadgyökerű oltvány, melyet ősszel a legideálisabb elültetni.
  • Arbutus unedo Lassú növekedésű, 1,5-2 m magas örökzöld cserje. Fényes sötétzöld levelekkel, sűrű lombjával, fahéj színű kérgével díszít. Kicsi, csengettyű alakú fehéres-rózsaszín virágai októbertől decemberig díszlenek. Szép narancs-piros színű, 2-3 cm átmérőjű érdekesen "tüskés" termése a virágzással egy időben érik. Gazdag C-vitaminban és polifenolokban. Kínai epernek is nevezik. Hazánkban csak védett helyre érdemes ültetni, vagy dézsában tartva fagymentes helyen átteleltetni. Jó vízáteresztő képességű savas vagy enyhén meszes talajba ajánlott. Télállóság: - 15°C  
  • Olea europea 'Leccio' Mérsékelten fagytűrő, metszés nélkül terebélyes koronát növesztő, fekete termésű örökzöld fa. Nem önporzó! Porzópárnak alkalmas: Olivafa Frantoio Metszéssel szépen alakítható, konténeresen is tartható. Télen a cserép átfagyhat! Kertünkbe védett, szélmentes helyre ültessük. Ideális körülmények között rendkívül hosszú életű fa. 2023.04.20-án frissen átültetve szerves tápanyaggal kevert minőségi ültetőközegbe.
  • Olea europea ‘Pendolino’ Nevét sűrű, kissé lehajló ágrendszeréről kapta, mely által alkalmas kézi szüretelésre. Az Ascolana fájánál kissebb méretű. Gyümölcsmérete általában nagyobb, mint a Frantoio-é, de kisebb, mint a Leccino-é. Valamivel alacsonyabb olajtartalmú, ősszel viszonylag korán érő gyümölcsökkel, melyek bogyói érettségi fokuk szerint a világoszöldtől a fekete színárnyalatig. Gyakran porzópárnak ültetett olasz fajta. Tavaszi virágzás: nem feltűnő, fehér virágok. USDA 8-10 zóna Öntözze gyakrabban szélsőséges melegben, vagy ha konténeres. Az újonnan ültetett olajfák megtelepedéséhez több vízre lesz szükség! Az olajfák a jó vízelvezetésű talajt részesítik előnyben, és még tápanyagszegény talajban is jól fejlődnek. Megfelelő pH: savas, semleges és bázikus (lúgos) talajok. Az ültetés utáni első néhány évben rendszeresen öntözze mélyen, hogy a fa kiterjedt gyökérrendszert alakítson ki. Utána csökkentse a gyakoriságot, mert tűri a szárazságot. A fiatal növényeket védje a téli szélsőségektől. 4 éves, konténeres növények. Termőre fordulás: 5-6 éves korban. Fényigény: teljes napfény, félárnyék Földtípus: közömbös, ideális esetben jó vízelvezetésű, tápanyaggal ellátott Vízigény: átlagos, alacsony (kivéve ültetés után) Tápanyagigény: közepes Télállóság: -12°C
  • Ideális körülmények esetén rendkívül bőségesen termő olasz fajta. Bogyójának olajtartalma magas, 23-28%! Íze erős, aromás, éretten sötét-lilás. A szélsőséges időjárást nehezebben viseli a többi olivához képest, de szép szellős, egyenletes lombkoronát növeszt. Önporzó, de kiváló porzópárnak is. 4. éves konténeres fák. Télállóság: -12°C
  • Akció!

    Olivafa ‘Ascolana’ törzses-koronás, nagytermésű, termőképes K8 (140/160cm)

    Original price was: 30 000 Ft.Current price is: 25 000 Ft.
    Olea europea ‘Ascolana’ Az olaszországi Adriai-tenger partján fekvő Marche régió déli részén, Ascoli Piceno tartományból származó Ascolana Tenera olajfák őszre nagyméretű olajbogyókat teremnek, amelyeket sötétzöld leveleik, erőteljes, felfelé törő növekedésük, sűrű lombkoronájuk és -15°C téltűrésük miatt kedveltek. Részben öntermékenyek, a jobb gyümölcsbekötés érdekében Frantoio, vagy Leccino fajták mellett javasolt termeszteni. Extra nagy olívabogyói puhák, húsosak, édeskések, lúgos áztatás, majd sós vizes pácolás után fogyaszthatók. Sok profi kóstoló megjegyzi, hogy íze trópusi gyümölcsöt, sárgabarackot, őszibarackot sugall. Híres az olive all'ascolana nevű olasz gasztronómiai különlegesség, amelyhez az olajbogyót kimagozzák, fűszerezett hússal, vagy sajttal megtöltik, majd rántják és megsütik (lásd a fotón). A falevelek sötétzöldek, nyáron kissé kivilágosodhatnak. A gyümölcs betakarításkor világoszöld színű, éretten sem fekete. Érzékeny lehet a zúzódásra, ezért nem alkalmas a gépi betakarításra. Tavaszi virágzás: nem feltűnő, fehér virágok USDA 7 zóna Öntözze gyakrabban szélsőséges melegben, vagy ha konténeres. Az újonnan ültetett olajfák megtelepedéséhez több vízre lesz szükség! Az olajfák a jó vízelvezetésű talajt részesítik előnyben, és még tápanyagszegény talajban is jól fejlődnek. Megfelelő pH: savas, semleges és bázikus (lúgos) talajok. Az ültetés utáni első néhány évben rendszeresen öntözze mélyen, hogy a fa kiterjedt gyökérrendszert alakítson ki. Utána csökkentse a gyakoriságot, mert tűri a szárazságot. A fiatal növényeket védje a téli szélsőségektől. 4 éves, konténeres növények. Termőre fordulás: 5-6 éves korban. Fényigény: teljes napfény, félárnyék Földtípus: közömbös, ideális esetben jó vízelvezetésű, tápanyaggal ellátottű Vízigény: átlagos, alacsony (kivéve ültetés után) Tápanyagigény: közepes Télállóság: -15°C
  • Olea europea 'Coratina' Fája rendkívül hosszú életű, szárazságtűrő, szélsőséges körülmények között is termő (homokos, vagy sziklás helyek). A Coratina fajta részben önporzó. A bőségesebb terméshez ajánlott porzók: Frantoio, Pendolino, Leccino, Maurino. Termése apró magvú, gazdag ízvilágú, illatos és jó minőségű olajat adó, melynek magas a fenolsavtartalma és ezáltal lassan oxidálódik. Télállóság: -12C fok USDA 8-11 Konténeres növények.
  • Olaszország legtélállóbb olivafajtája. Ideális körülmények esetén rendkívül bőségesen termő olasz fajta. Bogyójának olajtartalma magas, 23-28%! Íze erős, aromás, éretten sötét-lilás. A szélsőséges időjárást nehezebben viseli a többi olivához képest, de szép szellős, egyenletes lombkoronát növeszt. Önporzó, de kiváló porzópárnak is. Télállóság: -15°C Fényigény: teljes napfény Vízigény: a kiültetés utáni évben minimális Földtípus: közömbös Konténeres növény.
  • Olea europaea Francia koktéloliva fajta, melyet világszerte termesztenek. Fája közepes méretű, nyitott koronájú, közepes növekedési erősséggel. Levelei elliptikus-lándzsa alakúak, közepes hosszúságúak és szélesek. Az olajbogyók közepes súlyúak (3–5 g), tojásdad alakúak, enyhén aszimmetrikusak, Októberben és Novemberben szüretelik. betakarításának pontos időpontja az egyéni gazdálkodó döntése kérdése; A korai betakarítás gyümölcsös ízt ad, míg a későbbi betakarítás több édességet hoz ki. Részben önporzó. Ideális porzópár: Bouteillan, Leccino, Lucques, Manzanillo, Sigoise. Fiatalabb korában érzékenyebb a hideggel szemben, ezért ajánlatos mezőgazdasági téli fátyolfóliával körbetekerni. Védett, szélmentes helyen -14°C-ig télálló, örökzöld fa. Törzses-koronás, termő, vagy termőképes, konténeres növények. A fotó illusztráció.