/Kiárusítás/utolsó darabok
  • Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. A termést Októberben éretlenül szedjük le. Hűvös kamrában ládában sokáig tárolható. Fogyasztás előtt alma mellé bekötve egy zacskóban érlelhető meg. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa lédús, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az almáénak 10-szerese. Virágzási idő: Május végétől. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, gyengülhet a növény ellenállóképessége. Egy hím ivarú növény (Tomuri) 3-4 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayward' nagy gyümölcsű, kellemes ízű, bőségesen teremő fajta. Ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut 1 porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorban ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes! Előnyös, ha van lehetőség a kiwit szélvédett helyre telepíteni. Minden híreszteléssel ellentétben a kiwi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező a számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kiwinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkezhetnek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen (min.60*60cm), annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Miután elültettük növényeinket, az első évben a begyökeresedés zajlik, a csemeték kinevelésére kell koncentrálni. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk! Ehhez egy ideiglenes, több méteres, egyenes oszlopra van szükségünk, amely mentén növényeinket magasra kell növeszteni. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kiwi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Metszés A kiwitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kiwinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű.  Így a helytelenül metszett kiwin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett tulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kiwi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen. Alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kiwi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje Május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kiwi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: semleges (ami fontos, hogy már ültetésekor is érett marhatrágyával, vagy komposzttal keverjük össze a kivett földet és úgy iszapoljuk vissza)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény: nagy vízigényű
    Fényigény: félárnyék
  • Poncirus trifoliata
    Lombhullató, 2-3 méter magasra növő cserje. Viszonylag lassú növekedésű. Levelei három lemezből állnak – hasonlatosak a lóheréhez, de kissé elliptikusak. Ötszirmú fehér virágai a levél hónaljából késő tavasszal nyílnak, de nyár végi másodvirágzás is gyakori. Sötétsárga, 5-8 cm-es gömb alakú gyümölcse bársonyos felületű, sokmagvú, nagyon dekoratív. Termései a lombhullást követően sokáig az ágakon maradnak. Gyümölcse C-vitaminban nagyon gazdag. Kellemes, különleges aromájú frissítő ital készíthető belőle. Tea ízesítésére, lekvár, zselé készítésére is kiválóan alkalmas. Rendkívül fagyálló, ezért a nemesítésre kitűnő alany. Ágai kurta növekedésűek és erős tüskékkel rendelkeznek, ezért különösen alkalmas védősövénynek. A metszést jól tűri. 7-8 éves korától fordul termőre. Dézsás tartásra is alkalmas. Napfényt és tápanyagban gazdag, közepesen kötött, jó vízelvezetésű talajt kíván. A tápoldatozást, öntözést bő terméssel hálálja meg. A metszést, alakítást jól tűri. Konténeres növény.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Castanea sativa x mollissima ’Bouche de Betizac’ Középmagas, felfelé törő lombkoronájú, erőteljes növekedésű fa. Jó ellenálló képességgel rendelkezik az Endotiával szemben (ágelhalás, kéregrák). A fajták között a legnagyobb termésű (Kb. 4-6cm), gömbölyded-háromszög alakú, színe csábító, helyenként vidám foltokkal tarkított. Termőre fordulása a 2-3. évben várható, érési ideje Szeptember vége. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Akció!
    Matteuccia struthiopteris
    A struccpáfrány egy elegáns küllemű, terjedő tövű páfrányféle, mely ideális körülmények között sűrű kolóniákat képes kialakítani a kert egy árnyas, üde talajú zugában. Szólóként, vagy csoportban ültetve is kellemes látványt nyújtó, 50-150 cm magasra növő, évelő növény. Függőlegesen álló erőteljes gyöktörzséből hajtanak ki a tölcsér alakba rendeződött asszimiláló és ezen belül a különálló spóratermő levelek (sporofillum). A levelek kétszeresen szárnyasan összetett, hosszúkás-lándzsás alakúak, világoszöldek kifejlett állapotban ívesen kihajlanak. A levélszárnyacskák ép szélűek. A termőlevelek alig 50 cm-esek, felállóak, egyszeresen szárnyasan összetettek, kezdetben barnászöldek és a szárnyacskák összegöngyöltek. Betegségek, kártevők ritkán károsítják. Árnyékos, félárnyékos fekvést, nyirkos, humuszban gazdag talajt kedvel. Földjét lehetőleg sose hagyjuk kiszáradni, különösen a meleg nyári napokon. A levelek télire visszahúzódnak. A növény tavasszal tőről hajt újra. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Cortaderia selloana Evita
    A méltóságos megjelenésű, lenyűgöző látványú ezüstösen fehér pampafű őshazája Brazília, Argentína és Chile. Számtalan levele jókora, tömött csomót alkot. A levelek örökzöldek, barázdáltak, keskenyek és 90-250 cm hosszúak, ívesen kihajlók, zöld színűek és éles szélűek. Egyenesen felálló virágszálait ősszel hozza. Az alapfajhoz képest 2 dologban tér el. Végleges magassága kisebb, kb másfél méter és sokkal több virágot fejleszt. A látvány még télen is folytatódik, mert a tollas virágok kitartanak. Az összes díszfű közül talán az egyik legnépszerűbb fajta. A pampafű nyáron jó vízellátást kíván, télen viszont érzékeny a nagy hidegre és a fölösleges nedvességre. Legjobb számára az enyhe déli, vagy nyugati lejtő, ahonnan lefolyik a víz. Télálló -20 fokig, de a tövére jutó téli csapadékra érzékeny, ezért célszerű Decembertől gondosan takarni. A pampafű tavasszal a korai visszavágást kibírja, de kissé legyengül tőle, mivel levelei az aljukon többnyire ilyenkor is zöldek. Célszerű ezért május közepéig várni, míg a régi levelek között megjelenik az új lomb. Ekkorra a fokozatosan elhaló régi levelek maguktól elválnak a tőről és kesztyűvel kézzel is kihúzhatók. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Calycanthus praecox Télen virágzó - hihetetlenül finom illatú - nagyobb bokor, vagy cserje. Kb 3x 3 méter nagyságú. Metszéssel alakítható. Fagytűrő, de hideg vidéken érdemes déli, vagy nyugati fal elé ültetni, hogy a virágait kevésbé érje a fagy. Sok napfényt, és tápdús, jó vízgazdálkodású talajt igényel. Lombhullató, fényes levelei sötétzöldek. Illatos, sokszirmú, csésze alakú, lila közepű sárga virágai a csupasz ágakon nyílnak a tél folyamán, ha enyhébb az idő. A virágok illata nagyon finom és olyan erős, hogy 5-10 méter távolságra is érezhető.
  • Latin név: Punica granatum 'Acco'
    Izraeli fajta. Korán, már szeptember elején érik. Termése mutatós, közepesen nagyméretű, a héj és a magok színe rubinpiros. Kellemes édes ízű fajta. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Kis vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Jasminum nudiflorum
    A Kínai jázmin, téli jázmin egy közepes növekedésű, szétterülő ágú cserje. A téli kertekben feltűnő zöld vesszőivel, sokszor decemberben is megjelenő sárga virágaival. Tél végétől (még lombfakadás előtt) áprilisig virágzik. A téli jázmin napfénykedvelő, de a korai virágzás miatt ajánlott félárnyékba ültetni, nehogy a virágai kevésbé védett helyen lefagyjanak. Jól viseli az árnyékot is, ám ott mérsékelten virágzik. Zöld vesszői földig hajolnak, ezért alkalmas talajtakarónak is. Ha van mire támaszkodnia (sűrű ágú cserje vagy rézsű oldala), akkor 3-4 méter magasra is képes megnőni. Ajánlott a növényt 3 évente erősebben visszavágni! Talajra nem kényes, leginkább a jó vízelvezetésű, vályog típusú talajokat kedveli. Betegségek és kártevők nem károsítják. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Magnolia grandiflora 'Alta' Felfele törekvő, sudár növekedési formájú örökzöld nemesített magnóliafajta. Különleges és ritka fajta, mely karcsú, oszlopos termete, hosszúkás-keskeny levélalakja miatt érdemel kiemelt figyelmet. A levelek fonákja vörösbarnán molyhos. Hófehér, illatos, tenyér nagyságú virágait júniustól a nyár végéig folyamatosan hozza. Tápdús talajban, megfelelő vízellátottság és gyommentesség mellett lendületesen tud fejlődni. Néhány évtized alatt impozáns méretű és küllemű örökzöld fává növekszik! Szűkebb kertek ideális növénye, mely utcasorfának is tökéletes! Az örökzöld liliomfa legtélállóbb fajtái közé tartozik, mely Magyarország egész területén biztonsággal ültethető! Konténeres növények.  
  • Citrus volkameriana Termése éretten narancs színű, nem maróan savanyú, inkább kellemes ízű, lédús, hasonlóan a közkedvelt Meyer citromhoz. " ..talán a citrom és a Sevilla narancs hibridje lehet. Ősi fajta, amit Ferrari írt le 1646-ban, egy a citrusokról szóló értekezésében. Ez egy edzettebb fajta, mint a citromok, erős növekedésű, kisebb levelű, tüskés fajta. Az új hajtások, és a virágok lilás színűek Közepes nagyságú ovális gyümölcsei világos narancsszínűek." Forrás: citrus-kert.eoldal Földtípus: citrusföld Vízigény: tavasztól-őszig 2 locsolás között kicsit száradjon ki, ne álljon alatta a víz, se hideg, se klóros vízzel ne locsoljuk Fényigény: tavasz végén, amikor már 10°C legalább az éjszakai hőmérséklet, kirakhatjuk a szabadba. Pár napig árnyékban, pár napig félárnyékban, majd pár nap után rakjuk csak a tűző napra, hogy a levelek ne égjenek meg. Teleltetés: 10-15°C világos, száraz helyiségben minimális locsolással Tápanyag: Osmocote drops 6 hónapos
  • Ficus carica Brown Turkey Török származású, édes, bőtermő, barnás színárnyalatú termése miatt népszerű fügefajta. Évente többször is terem, ha az időjárás kedvező. Védett fekvésű, napos helyre, tápanyagban gazdag földbe ültessük. Fagytűrés: - 15°C  
  • Bougainvillea
    A bougainvilleák egy különleges és egyben nagyon dekoratív fajtája, ami az utóbbi években a ritkaságok kedvelőinek, gyűjtőknek lett közkedvelt célpontja. Leveleivel és virágaival is díszít. Tűző napon tavasztól-őszig folyamatosan virágpompát nyújt.
    Hazánkban teleltetni szükséges. Télen 10-15°C fok közötti világos helyen minimális locsolással! Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Dioscorea Gyors növekedésű kúszónövény, melynek több száz fajtája ismeretes. A batátához hasonlóan ízletes gumókat fejleszt, bár a héja sokkal vastagabb és durvább tapintású, formája eltérő. Legjobb tulajdonsága, hogy minimális törődéssel is sokat tud teremni. A gyökereknek az egész termőidőszak során meleg hőmérsékletekre van szükségük, a kertészkedőknek pedig egy védett, meleg, napos helyre a Jamsz számára, ugyanis csak 16°C felett érdemes kiültetni a kertbe. A jamsz enyhén savas talajban érzi jól magát, 5,5 és 6,5 pH között. A tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talaj a legideálisabb számára, de túl sűrű talajban nem képes megfelelően fejlődni (akár a répafélék). 1,5m x 30cm térállás ajánlott, hogy legyen helye szaporodni. Az ágyás mellett szükséges tám a kapaszkodó növény számára. Ültetése után többször, később ritkábban locsoljuk. Érdemes a talajt takarni, hogy a nedvesség megmaradjon. Ültethetünk mellé védőnövényeket is: koriander, bazsalikom, oregánó, bársonyvirág, cékla, kukorica, retek, borsó, paradicsom, paprika is jó. A Boriskafű segít távol tartani az ormányosbogarakat, a kapor pedig ragadozó darazsakat vonz magához, amelyek pusztítják az esetleges levéltetveket, atkákat. A jamsz körül rendszeresen gyomláljuk ki a nemkívánatos növényeket. Ősszel, a levelek sárgulása után több héttel kezdjük csak felszedni a gumókat. Tároláshoz nem szabad megmosni. Származási hely: Afrika és Ázsia A fotó illusztráció. Konténeres növények.
  • Fortunella margarita
    Az első pillantásra a citrusfélék családjába tartozó gyümölcs valójában csak rokona a citrusoknak, igazából a jól csengő Fortunella nemzetség legismertebb képviselője. Tojás alakú gyümölcse 3-4 cm nagyságú, héja hat apró gerezdet rejt. Legizgalmasabb tulajdonsága, hogy vékony héja ehető, sőt sokkal édesebb, mint az alatta megbújó gyümölcshús, így egészben, nyersen fogyasztva egyszerre tapasztalhatjuk meg az édes és kissé savanykás ízeket. A kumquat neve a kínai kantoni kam kwat kifejezésből ered, nevezik kamkvatnak, törpe mandarinnak is. Első alkalommal biztosan nyersen fogyasztva érdemes kipróbálni, Ázsiában azonban rengeteg verzióban készítik. Pld gyümölcsként fogyasztják, nyáron igen kellemes a magok eltávolítása után héjastul összeturmixolva limonádénak, vagy karikára vágva gyümölcssalátát díszítenek vele, kandírozzák, vagy befőttet, lekvárt készítenek. Kedvelt a fűszerekkel édeskésen savanyú módon eltett kumquat. Nem utolsósorban díszítőértéke sem elhanyagolható. Élénk narancsszínű ovális terméseivel igen mutatós fácska. Oltott, termő konténeres növények.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Punica granatum 'Parfianca' Ázsiai eredetű, termő gránátalma-fajta. A gyümölcs érési ideje szeptember vége-október, időjárástól függően. Jól tárolható. Formája gömbölyű. Élénk narancsvörös színű. Magjai rózsaszínűek, édesek, lédúsak, lágyak, frissfogyasztásra és préselt lének is kitünőek. Az egyik legfinomabb gránátalma fajta.

    Konténeres növények.

  • Egyéni díjszabás a csomagküldésre! Fogyasztása: zölden és keményen szüreteljük, majd minden nap meg kell vizsgálni, illatos és puhult-e már? Ha finom illatot érez és kissé puhább, vékonyan meghámozva fogyasztható. Nem szabad megvárni, hogy barna legyen a héja, mert akkor már keserűvé válik.
    Indián banán termés fogyasztási ismertető
    Először keresse meg a galériában lévő képet a 3 gyümölcsről a fehér tálban.
    - a felső, zöld egy frissen leszüretelt gyümölcs,még nem ehető, utóérő
    - a középső már ehető, enyhe finom illata is árulkodik róla. A magok nem fogyaszthatók! Vékonyan meghámozzuk, alatta a gyümölcshús sárga, krémes, olvadó, nagyon ízletes. Általában a gyümölcs szobahőmérsékleten 1-2 nap alatt beérik. Vagy tegye be alma mellé egy zacskóba és zárja le. Az alma termelte természetes gáz gyorsabban beérleli bármelyik utóérő gyümölcsöt (Nagyon jól bevált: Datolyaszilva, kiwi, stb.)
    - az alsó már nem ehető, túlérett, legfeljebb értékes magjait ültethetjük el. A magoncok jól kelnek, kb 8 év után termőre fordulnak, de ritkán lesznek önporzók.
    Útmutatót talál a gyümölcs fogyasztásáról YouTube csatornánkon is. 6-8db magot tartalmaz, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan, viszont elültetve legalább 2 magonc esetén 7-8 év múlva termőképes fákat nevelhetünk. Az Indián banán gyümölcsének tökéletes érési pontját néhány db érlelése után már tudni fogjuk. Ne nyomogassuk, mert az ujjunk helyén bebarnul és rohadni kezdhet. A fáról leszedve néhány nap alatt kb 20°C-on beérik. Se keményen/se zölden ne együk meg, de azt se várjuk meg, hogy barna legyen a héjja. Azt, hogy fogyasztható, onnan fogjuk tudni, hogy enyhén megpuhul, esetleg kicsit sársább lesz a héj és finom illatot áraszt majd. Vékonyan hámozzuk meg, vigyázzunk a barna magokra és szeletelés után jó étvágyat kívánunk hozzá!