/Télálló egzóták
  • Olea europea var. 'Picual' Spanyolországban a 3 leggyakrabban ültetett fajták közé tartozik. Miért? Kiemelkedő tulajdonságai miatt. A Picual önporzó, évente megbízhatóan termő, szélsőségesebb körülményeknek, meszes talajnak is ellenálló, jól alkalmazkodó, más olivafajtákhoz képest kevésbé igényes fajta. Ennek ellenére: Spanyolország legnevesebb és legnagyobb olívatermelő vidékén, az andalúziai Jaén megyében található egy Picual olivafa ültetvény. A bogyókat korán, a szüret legelején szedik, így az olivaolaj különlegesen gazdag beltartalmú, friss illatú és ízű, rendkívül egészséges. A Picual olívaolaj gyümölcsös, fűszeres és kesernyés, ami egyedi és kellemes ízvilágú, számos rangos világversenyen díjazták New Yorkban, Berlinben és Londonban is. Termése különösen magas olajtartalmú (23-28%). A Picual extraszűz olivaolaj Magyarországon is beszerezhető. Igen magas árkategóriát képvisel: 25.000Ft/liter irányárú. Fagyállóság: -15°C Konténeres növények.
  • Asimina triloba 'Sunflower'
    Az annónafélék családjába tartozó, kisebb termetű lombhullató cserje, vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése banánra emlékeztet, héján az érés során fekete foltok jelenhetnek meg, ez nem befolyásolja az ízét. Augusztus közepétől szedhető. Éretten puhul, jellegzetes, finom illata van. Az íze egyesek szerint a mangóéra, mások szerint a vaniliasodóra (vaniliapudingra) emlékeztet, ami biztos, hogy az egyik legfinomabb trópusi jellegű, tápláló gyümölcs. Frissen fogyasztható. Hosszabb tárolásra nem alkalmas. Semleges, vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Fiatal korában érdemes gyakrabban öntözni (télen nem kell). Nagyon jó télálló képességű, akár a -30°C -t is kibírja. A természetes beporzás feladatát a különböző rovarfajok végzik (rózsabogár, légy, stb.). Konténeres oltványok.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30°C
    Tápanyagigény:
    Közepes
    Vízigény:
    Nagy
    Fényigény:
    Félárnyék
    Az oltványok általában 4 éves koruktól fordulnak termőre, de meg kell erősödjenek az ágai, hogy elbírják a gyümölcsöket.

    Nézze meg rövid ismertető videónkat az Indián banánról:

    https://www.youtube.com/watch?v=_tLjvKNvbbA&feature=youtu.be
  • Zanthoxylum piperitum sichuan
    Lombhullató cserje, vagy kisebb fa, átlagosan 2x2 méter terjedelmű. Metszhető. Kína, Japán, Korea hegyeinek gyakori növénye. Magyar elnevezése szecsuáni származására utal. Átellenes állású, szárnyalt levelei mutatósak. A levélalapok tüskések. Jelentéktelen virágai Május-Június hónapokban nyílnak. Ragyogó vörös és illatos bogyói őszre bíborszínűvé érnek. Termést már a 2-3 éves növény is hoz. Idősebb korában már a levelei is illatosak lesznek. A termés illóolaja terpénekben és dipenténekben, a levélé pedig monoterpén származékokban és hat szénatomos telítetlen vegyületekben gazdag. A szecsuáni borsnak botanikailag semmi köze a fekete, vagy a fehér borshoz. Egészben, vagy őrölt formában használjuk a mámoros illatú magköpenyt. Több ázsiai fűszerkeverék alkotórésze. Az íze valóban friss borsos, a citrom és a menta íz keveredve borzongató, nyelvzsibbasztó érzést generál, ha magában elrágjuk. Gyógyhatása: Segíti az emésztést és vértisztító. Elpusztítja a parazitákat, és megszünteti a hasfájást. Rövid időre megszünteti a fogfájást. Gasztronómiai jelentősége és felhasználása: A receptekben gyakran ajánlják előbb megpirítani, amelyikben még benne van a fekete fényes mag, azt szétnyomjuk, és a magot kidobjuk. A kínai konyha egyik jellegzetes fűszerhasználati módja, hogy a szecsuáni borsot sóval együtt száraz serpenyőben átsütik. Ezt kis tálkában teszik az asztalra, és ebbe mártogatják a különböző sült húsokat (csirke, kacsa, disznó). Többnyire a főzés végén teszik az ételbe. Gyömbérrel és a csillagánizzsal együtt, az ázsiai konyha népszerű fűszere. Amikor sokat eszünk belőle, a szájunk elzsibbad ez a „Ma la”. A szecsuáni bors olaj formájában is használatos «Sichuan pepper oil». Nagyon népszerű étel a forró olajban elkészített tészta gyömbérrel, szecsuáni borsos olajjal, barna cukorral, rizsecettel, és zöldségekkel. Az indonéz konyha megőrölve, csilivel keverve adja a hús és halételekhez, például a pontyhoz, és más helyi grillen készült specialitásokhoz. A szecsuáni bors az egyik alapvető fűszere a nepáli, bhutáni, tibeti konyháknak , mivel ezeken a területeken termesztik. Az egyik himalájai jellegzetesség a momo — a hagymával, fokhagymával, és szecsuáni borssal ízesített darált jak hússal töltött félhold alakú tésztás táskák. Japánban a Zanthoxylum sancho megszárított és porrá őrölt leveleit, teszik mértékkel a tésztalevesekbe. Az egész és friss leveleket a kinomet, használják a zöldségek, különösen a bambuszrügyek aromatizálására, és a levesekbe. A szecsuáni bors az egyik összetevője a tradicionális kínai ötfűszer keveréknek, és a Shichimi togarashi, a japán hétfűszer keveréknek. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Porzópárja a Hong yang fajtának. Termést nem fog hozni. Konténeres növények. Ha lejjebb görgeti az oldalt, megtalálja a termő Hong yang terméklapját.
  • A Hong yang kiwi nagyméretű, 70-120g-os, magas cukortartalmú, alacsony savtartalmú, közepén bíborvörös, gyümölcshúsa aranysárga. Gazdag vitaminokban, aminosavakban és ásványi anyagokban. Igényei megegyeznek a Hayward/Tomuri fajtáéval. Porzópárja az Early male. Konténeres növények. Ha lejjebb görget az oldalon, megtalálja a porzópár terméklapját is.
  • A Golden kiwi porzópárja. Termést nem fog hozni. Konténeres növények.
  • Télállóság: -20°C fok Félárnyékos helyre, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag földbe ültessük. 2 éves konténeres növények. Porzó szükséges a termésbekötéshez! Lásd: Tomuri
  • A közismert nagytermésű szőrös kiwi aranysárga husú változata. Télállóság: -20°C fok Félárnyékos helyre, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag földbe ültessük. 2 éves konténeres növények. Porzó szükséges a termésbekötéshez! Lásd: Atlasz
  • Actinidia chinensis 'Tomuri'
    Termést nem hoz, a Hayward fajtát porozza.
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: savas (tőzeges)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: magas
    Vízigény: nagy
    Fényigény: félárnyék/napos, de ott megéghetnek a levelei
  • Diospyros kaki 'Tipo'
    Az összes datolyaszilva fajtánk közül a legnagyobb termésű. Nagy termései (40-50 dkg) világos narancs színűek, gömbölyűek, magmentesek. Beérlelve nagyon finom édes. Októbertől szüretelhető. PCA besorolású. Éretlenül csersavas, de ha van mellette másik fajta datolyaszilva, akkor csersavmentes lesz. Önporzó.­ Csersavasan előnye, hogy gyümölcsei télen hónapokig eltarthatóak egy hűvös, fagymentes kamrában. Fogyasztás előtt néhány nappal pár alma mellé betéve kössük be légmentesen egy zacskóba és vegyük ki, ha már szép sötét narancssárga és puha. A csumáját eltávolítva egyszerűen kikanalazható a héjból. Ültetési javaslat: Ásott gödörméret 80×80×50/60cm A gödör beiszapolása legalább 10L vízzel Fánként 10/15kg érett szarvasmarhatrágya keverése a kidobott földhöz, majd a keverék visszadolgozása, tömörítése. Újabb locsolás. A facsemete alapos kikötözése rugalmas(!), lehetőleg gumikötözővel. Az első év a begyökeresedés időszaka, így ha nem esik rendszeresen csapadék, többször nagyobb adag vízzel szükséges locsolni. .
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Asimina triloba "SAA OV"

    A ‘SAA OV’ kifejezetten üzemi + megbízható piaci fajta, nagy gyümölccsel, stabil terméssel és európai körülményekhez való kiváló alkalmazkodással. Ideális választás telepítőknek, illetve biztos hozamra építő ültetvényekhez.

    Eredet: SAA (= Schweriner Agropark Auslese, Németország) válogatott európai szelekció
    Gyümölcs mérete: nagy / nagyon nagy
    Íz: harmonikus, jól kiegyensúlyozott, diszkrét – nem túlságosan édes, nem émelyítő, „európai ízléshez hangolt”
    Hús: sárgás, krémes állomány, kevés mag
    Érésidő: közép-késői
    Termőképesség: kimagaslóan bőtermő, nagyon stabil hozamú
    Fagytűrés: kiváló (-30 °C alatt is)
    Fa növekedése: energikus, jól fejlett korona, erős növekedési erély
    Porzás: idegenmegporzást igényel

    A pawpaw ültetése csak félárnyékos helyre javasolt!

    Konténeres oltványok. A fotók illusztrációk.
  • Akció!

    Kínai kenderpálma (90/100cm) 4.éves, törzsmagasság: 20-25cm K8

    Original price was: 16 000 Ft.Current price is: 15 990 Ft.
    Trachycarpus fortunei Ez egy rendkívül mutatós hidegtűrő pálma, amelyet minden mediterrán kertbe jó szívvel ajánlok. Kifejlett korában 4-5 méter magas lesz és a -20C fokot is elvisel! A kertben széltől védett, napos helyre ültessük, amikor már legalább 120/140cm magas, 5-6 éves a pálma. Ilyenkor már megjelenik a kenderszerű szövet, ami védi a hidegtől. Szereti a tápanyagban gazdag talajt, ezért rendszeresen trágyázzuk. Ültetés előtt 20-30 cm-es kavicsréteget szórjunk a gödör aljára a csapadékvíz elvezetése végett, ugyanis nem szereti a pangó vizet. A levél átmérője elérheti az 1 métert. Decembertől-Márciusig a levélnyeleknél fogva kötözzük össze, hogy a téli csapadék ne kerüljön a levélnyelek közé a szívrügyhöz. Konténeres növények. Törzsátmérő a legszélesebb részen: 6-8 cm. Talajtípus: közömbös Télállóság -20C fok Tápanyagigény: közepes Vízigény: közepes Fényigény: teljes napfény
  • Butia capitata
    • Magyar név: Diós pálma / Jelly palm

    • Származás: Dél-Amerika, Brazília, Paraguay, Uruguay

    • Élettartam: hosszú életű, lassan növő pálma

    • Magasság: kifejlett korában 4–5 m, törzse vastag és felálló

    • Levelek: kékeszöld, tollas, ívelt, 1–2 m hosszú

    • Virágzás: fürtökben apró, sárgás virágok

    • Termés: elnevezését termése miatt kapta kocsonya, vagy zselépálma, hiszen ezek édes, narancssárga, vagy kékes bogyók, amik ehetőek (lekvárt, dzsemet készítenek belőle)

    • Fényigény: teljes napfény, árnyékban nem terem megfelelően

    • Talaj: jó vízelvezetésű, tápanyagban közepesen gazdag talaj

    • Öntözés: általában mérsékelten; nyáron rendszeresen, télen minimálisan

    • Tápanyag: magas igényű, tavasztól-őszig többszöri szerves trágyázás

    • Fagyállóság: -10 - -12 °C, a fiatalabb növények érzékenyebbek

    • Télen: Fiatal példányokat fagymentes, világos helyen

    Kertészeti előnyei

    • Látványos, egzotikus megjelenésű, dekoratív és elegáns kertekbe és parkokba egyaránt

    • Édes, ehető termésű, lekvár- vagy dzsemkészítésre alkalmas

    • Lassú növekedése miatt hosszú távú dísznövényként szolgál

    • Jó fagyállósága miatt mérsékelt éghajlaton (pl. Magyarország déli, napos részein) is tartható

    • Metszés: csak a száraz, elhalt leveleket távolítsuk el

    30 literes konténerben lévő, sokleveles, szép kiállású, 20-30 cm magas törzzsel rendelkező növények.
  • Olaszország legtélállóbb olivafajtája. Ideális körülmények esetén rendkívül bőségesen termő olasz fajta. Bogyójának olajtartalma magas, 23-28%! Íze erős, aromás, éretten sötét-lilás. A szélsőséges időjárást nehezebben viseli a többi olivához képest, de szép szellős, egyenletes lombkoronát növeszt. Önporzó, de kiváló porzópárnak is. Télállóság: -15°C Fényigény: teljes napfény Vízigény: a kiültetés utáni évben minimális Földtípus: közömbös 4. éves termőképes konténeres növények.
  • Gordal olajfa (Olea europaea ‘Gordal’)

    Gordal olajfa egy Spanyolországból származó, nagy termetű és erőteljes növekedésű fajta, amelyet különösen nagy méretű, húsos termései miatt értékelnek. Nevét is a spanyol “gorda” (kövér) szóból kapta. Termései elsősorban asztali olajbogyóként kedveltek, jellegzetesen ropogós állaguk és enyhén édeskés, harmonikus ízük miatt.

    A fajta meleg, napos fekvést és jó vízáteresztő talajt igényel.

    A Gordal olajfa nemcsak termése, hanem örökzöld, ezüstös levelű lombja miatt is kedvelt mediterrán hangulatú növény. Igényei:

    • Földtípus: jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajban érzi jól magát. Elsősorban a homokos, vagy kavicsos, enyhén meszes közeget kedveli, de akár kötött agyagos talajon is szépen megél.

    • Napfény: kifejezetten napfénykedvelő növény, napi legalább 6–8 óra közvetlen napfényt igényel a jó fejlődéshez és terméshozáshoz.

    • Víz: mérsékelt vízigényű. A földje legyen enyhén nyirkos, de két öntözés között kissé szikkadjon meg. A túlöntözés kerülendő.

    • Tápanyag: ültetésekor, majd tavasszal és ősszel szerves trágyával érdemes erősíteni. Túlzott nitrogéntrágyázást kerülni kell, mert gyengítheti a termésminőséget.

    Rendszeres metszéssel hosszú életű, mutatós és bőtermő növény lesz.

    A termő fák kb 10-12 évesek. Törzsmagasság 80-100 cm. Törzsátmérő: 7-8 cm. Teljes magasság (cserép felett): 170+ cm Cserépméret: 25 Liter
  • Punica granatum Termőképes, sokéves, törzses-koronás, konténeres növény. Terjedelme és súlya miatt csak személyes elvitellel vásárolható meg. Minden fotó illusztráció.