Ginkgo biloba
A páfrányfenyő (Ginkgo biloba), röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó lombhullató, gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja. Különleges megjelenésű ősi növényfaj. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai.
Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.
A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A kéreg barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök láthatóak.
A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.
A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nemük szerint).
A páfrányfenyőlevelek flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.
A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető.
Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a páfrányfenyőlevél (Ginkgo folium) néven hivatalos drog.
(Forrás:www.azsiabt.hu/lexikon)
Télállóság: -30 fok C
Talajigény: közömbös
Vízigény: átlagos
Fényigény: félárnyék
Olea europea ‘Pendolino’ Nevét sűrű, kissé lehajló ágrendszeréről kapta, mely által alkalmas kézi szüretelésre. Az Ascolana fájánál kissebb méretű. Gyümölcsmérete általában nagyobb, mint a Frantoio-é, de kisebb, mint a Leccino-é. Valamivel alacsonyabb olajtartalmú, ősszel viszonylag korán érő gyümölcsökkel, melyek bogyói érettségi fokuk szerint a világoszöldtől a fekete színárnyalatig. Gyakran porzópárnak ültetett olasz fajta. Tavaszi virágzás: nem feltűnő, fehér virágok. USDA 8-10 zóna Öntözze gyakrabban szélsőséges melegben, vagy ha konténeres. Az újonnan ültetett olajfák megtelepedéséhez több vízre lesz szükség! Az olajfák a jó vízelvezetésű talajt részesítik előnyben, és még tápanyagszegény talajban is jól fejlődnek. Megfelelő pH: savas, semleges és bázikus (lúgos) talajok. Az ültetés utáni első néhány évben rendszeresen öntözze mélyen, hogy a fa kiterjedt gyökérrendszert alakítson ki. Utána csökkentse a gyakoriságot, mert tűri a szárazságot. A fiatal növényeket védje a téli szélsőségektől. 4 éves, konténeres növények. Termőre fordulás: 5-6 éves korban. Fényigény: teljes napfény, félárnyék Földtípus: közömbös, ideális esetben jó vízelvezetésű, tápanyaggal ellátott Vízigény: átlagos, alacsony (kivéve ültetés után) Tápanyagigény: közepes Télállóság: -12°C
Salix caprea pendula Magas törzsre oltott bókoló barka. Az év legkorábbi dísznövényei közé tartozik. Évente alakító metszéssel tartható meg a dekoratív látvány. Szeles helyre is ültethető, megfelelő méretű kaspóban is tartható, de ebben az esetben fagymentes helyre kell bevinni. Földtípusban nem válogat, de laza, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag legyen. Félárnyékos helyre ajánlott. Konténeres növények.
Ginkgo biloba A páfrányfenyő (Ginkgo biloba), röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó lombhullató, gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja. Különleges megjelenésű ősi növényfaj. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai. Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek. A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A kéreg barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök láthatóak. A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt. A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nemük szerint). A páfrányfenyőlevelek flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik. A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető. Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a páfrányfenyőlevél (Ginkgo folium) néven hivatalos drog. (Forrás:www.azsiabt.hu/lexikon) Télállóság: -30 fok C Talajigény: közömbös Vízigény: átlagos Fényigény: félárnyék