Fragaria × ananassa Korona Az epret nagy földrajzi alkalmazkodóképessége és elterjedése miatt szinte a világ minden országában termesztik és kedvelik. Klasszikus nagytermésű, bőtermő, fagytűrő eperfajta, mely Hollandiából származik, Magyarországon is 1988 óta államilag elismert fajta. Gyümölcse nagy, kúpos, sötétvörös színű, húsa piros, lédús, jó ízű és jó illatú, cukortartalma magas, sava kevés. Méretét tartja a következő szezonban is. Nagyobb cserépben, vagy szabadfölben is nevelhető, középkorai, azaz június elején – közepén érik, amit befolyásol az időjárás és az adott termőterület egyedi fekvése. Bokra sötétzöld lombozatú, igen bőtermő, ellenáll a Verticillium gombás betegségnek. Az eper humuszban gazdag, termékeny, nem túlzottan száraz, azonban télen semmi esetre sem túl nedves talajban fejlődik a legjobban. A homokos talajt mindenképp dúsítsa komposzttal. A kissé savanyú 5–7,5 pH értékek közötti, magas szervesanyag- és alacsony sótartalmú talajokat kedveli. A különböző homokos vályog-, a barna homok- és a homokos öntéstalajokon fejlődik a legkielégítőbben. Az istállótrágyát ajánlatos már az elővetemény alá bedolgozni alaptrágyaként. Ennek átlagos mennyisége a talaj humusztartalmától függően 6–10 kg/m² között változik. A talajt a telepítés előtt kora tavaszi ültetéshez ősszel, a későbbi ültetésekhez 4-6 héttel az ültetés megelőzően 25–30 cm mélyen kell szántani, vagy felásni. Vízigényes növény, ezért a hazai csapadékviszonyok mellett, csak öntözéssel ad magas terméshozamokat - ellenben a talajvizet, pangó vizet nem tolerálja oxigénigényes gyökérzete. A növényeket 2-4 évente új helyre érdemes ültetni. Ősszel ideális telepíteni. Tápanyaggal kevert litván tőzegbe ültetett cserepes palánta-tövek. (Eper, vagy kerti eper szakmai elnevezése szamóca.) Forrás: Wikipédia