/Télálló gyümölcstermők
  • Ficus carica Magyarországi szelekció (Hosszúhetény). Mély sötétkék, hosszúkás, közepes méretű termése édes, könnyen aszalható. Évente többször is teremhet az időjárástól függően. Dugványozással szaporított konténeres növények. Törzses fává, vagy hagyományos bokorrá nevelhető. Hidegtűrése -20°C Fényigény: teljes napfény/félárnyék Földtípus: közömbös Vízigény: átlagos
  • Punica granatum 'Parfianca' Ázsiai eredetű, termő gránátalma-fajta. A gyümölcs érési ideje szeptember vége-október, időjárástól függően. Jól tárolható. Formája gömbölyű. Élénk narancsvörös színű. Magjai rózsaszínűek, kicsik, lágyak, frissfogyasztásra és préselt lének is kitünőek. Konténeres növények.
  • Még viszonylag ismeretlen, bár jó adottságokkal rendelkező, hazai nemesítésű csemegeszőlő fajta. Tőkéje erősen növő, sűrű vesszőzetű. Korai (Augusztus első felében érő), bőtermő.(12-14 t/ha). Fürtje nagyméretű, (átlagtömege 340 g), vállas, kissé tömött, bogyói oválisak, sötétkékek, vékony héjúak. Jól szállítható és hosszú ideig eltartható. Bioszőlő-termesztésre is alkalmas, mert peronoszpórával szemben ellenálló. Hosszúcsapos metszése szükséges. Konténeres növények.  
  • Gombabetegségekkel szemben ellenálló népszerű csemegeszőlő fajta. Esetleg moly és kabóca ellen szükséges csak védekezni. (Interneten találni további információkat) Nagy fürtjeinek átlagos tömege 200 g, bogyója sötétkék, bőlevű, fűszeres zamatú. Augusztus végétől szüretelhető. Ajánlott metszési mód: hosszúcsap. Olyan mélyre ültessük, ahogy a cserépben volt. Konténeres növények.    
  • Actinidia arguta ‘Issai’ Ellenálló, öntermékeny fajta kisebb hosszúkás, zöld színű, szőrtelen, édes gyümölcsökkel. Könnyen nevelhető lugasként, pergolára, ideális kerítések, falak takarására. Napos, védett helyre kell ültetni. Konténeres növény.
  • Asimina triloba 'Sunflower'
    Az annónafélék családjába tartozó, kisebb termetű lombhullató cserje, vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése banánra emlékeztet, héján az érés során fekete foltok jelenhetnek meg, ez nem befolyásolja az ízét. Augusztus közepétől szedhető. Éretten puhul, jellegzetes, finom illata van. Az íze egyesek szerint a mangóéra, mások szerint a vaniliasodóra (vaniliapudingra) emlékeztet, ami biztos, hogy az egyik legfinomabb trópusi jellegű, tápláló gyümölcs. Frissen fogyasztható. Hosszabb tárolásra nem alkalmas. Semleges, vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Fiatal korában érdemes gyakrabban öntözni (télen nem kell). Nagyon jó télálló képességű, akár a -30°C -t is kibírja. A termések jobb kötődéséhez ajánlott 2 különböző növény ültetése. Beporzás: A pawpaw virága kétivarú, tartalmazza a hím és a nős reprodukciós részt, de nem önporzó (kivéve 2 fajta, a Sunflower és a Prima). Ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni (pl.: 2 különböző oltványt, 1 oltványt és 1 magoncot, vagy 2 magoncot). A virág hímelőző (protogynaus) és az érett kifejlett bibe nem túl hosszú ideig fogékony, amikor a hím pollenek hullanak és szüksége van idegenbeporzásra, egy másik, pawpaw fától. A természetes beporzás feladata a légy és bogárfajokra van bízva. Konténeres oltványok.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30°C
    Tápanyagigény:
    Közepes
    Vízigény:
    Nagy
    Fényigény:
    Félárnyék
    Az oltványok általában 4 éves koruktól fordulnak termőre, de meg kell erősödjenek az ágai, hogy elbírják a gyümölcsöket.

    Nézze meg rövid ismertető videónkat az Indián banánról:

    https://www.youtube.com/watch?v=_tLjvKNvbbA&feature=youtu.be
  • Diospyros kaki 'Vaniglia'
    Régi, Olaszország déli részeinek leggyakoribb fajtája. Közepes növekedési erejű.
    Világosabb színű, kissé gerezdekre osztott, csúcsosodó, középnagy méretű, beérés után lédús, édes, kellemes vaníliás ízű gyümölcsöt termő fajta. Betakarítás: november-december Általánosságban a datolyaszilváról: Délkelet -Ázsia, Kína és India ősi kultúrnövénye. Szép fái a matuzsálemi kort is megérhetik. Az ébenfafélék családjába tartozik. Termesztése mai fő központja a Földközi-tenger medencéje. Távol-Kelet kertjeitől Amerikáig mindenütt megtalálható a szubtrópusi és a szubmediterrán klímában. Nagy bőrszerű, fényes levelei szép díszek, igazi mediterrán hangulatot árasztanak. A 2-3 cm-es  virágai egyesével nyár elején nyílnak. A gyümölcsök ősszel kezdenek érni. Nagy méretű termése közel a fél kilogrammot is elérheti. A termések alakja igen változatos. Lapított gömb, szögletes és megnyúlt típusok is előfordulnak. A hamvaszöld, viaszos gyümölcsök ősszel színeződnek, citrom, narancs vagy vörös színt kapnak. A lombszíneződéssel egy időben színeződő ragyogó sárga termések különleges szép díszei a kertnek. A termések sokáig a fán maradnak. Tárolás és utóérés után narancssárga húsa puha , édes sárgabarack ízű. A gyümölcs októberben érik , akkor szedhető ha a teljes felülete beszíneződött , de a fán maradva a néhány fokos fagy sem árt neki . A gyümölcs különféle anyagokat tartalmaz ( csersav, tanninok ) melyek friss fogyasztásnál összehúzó hatásúak mint a kökény . A gyümölcsöket nagyüzemileg etiléngázzal kezelik melytől a gyümölcsben lévő savak elbomlanak . Házilagos körülmények között egyszerűen almák közé kell rakni . Az alma érésekor megfelelő mennyiségű etiléngáz szabadul fel amitől a datolyaszilvában lévő csersav elbomlik és a gyümölcs megpuhul. A gyümölcsök feldolgozva elvesztik összehúzó hatásukat. A hazai gyümölcsökhöz hasonlóan lehet belőlük befőtt, lekvár, Japánban nagy mennyiségben aszalják, ami különleges csemege. A termés kellemesen vaníliás ízű. Csersavasan előnye, hogy gyümölcsei télen hónapokig eltarthatóak egy hűvös, fagymentes kamrában. Fogyasztás előtt néhány nappal 1 adag datolyaszilvát 2 adag alma mellé tegyünk be. Légmentesen zárjuk a zacskót és akkor vegyük ki,( 2-4 nap) ha már kívülről is érezzük megtapogatva, hogy puha (ilyenkor sem kibontva tapogatjuk, csak zacskón keresztül). Ilyenkor már szép sötét narancssárga és kellően puha. A csumáját eltávolítva egyszerűen kikanalazható a héjból vagy négyfelé vágva tálalható. A héját nem ajánlott elfogyasztani. Ültetési javaslat: Ásott gödörméret 80×80×60cm. A gödör beiszapolása legalább 10L vízzel. Fánként 10/15kg érett szarvasmarhatrágya keverése a kidobott földhöz, majd a keverék visszadolgozása, tömörítése. Újabb locsolás. A facsemete alapos kikötözése rugalmas(!), lehetőleg gumikötözővel. Az első év a begyökeresedés időszaka, így ha nem esik rendszeresen csapadék, többször nagyobb adag vízzel szükséges locsolni. Konténerben lévő sokágas nagykoronás oltványok. Mérete miatt elsősorban személyes elvitellel vásárolható meg!
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Diospyros kaki 'Tipo'
    Az összes datolyaszilva fajtánk közül a legnagyobb termésű. Termései (40-50 dkg) világos narancs színűek, gömbölyűek, magmentesek. Beérlelve nagyon finom édes. Októbertől szüretelhető. PCA besorolású. Éretlenül csersavas, de ha van mellette másik fajta datolyaszilva, akkor csersavmentes lesz. Csersavasan előnye, hogy gyümölcsei télen hónapokig eltarthatóak egy hűvös, fagymentes kamrában. Fogyasztás előtt néhány nappal pár alma mellé betéve kössük be légmentesen egy zacskóba és vegyük ki, ha már szép sötét narancssárga és puha. A csumáját eltávolítva egyszerűen kikanalazható a héjból. Konténeres oltványok. Átlagos törzsvastagsága 2,5cm, 80/100cm-es sokágas korona. Amennyiben MPL szállítást kér, a tetejéből egy picit le kell vágnunk, hogy állva beférjen a futárkocsiba. Ültetési javaslat: Ásott gödörméret 80×80×50/60cm A gödör beiszapolása legalább 10L vízzel Fánként 10/15kg érett szarvasmarhatrágya keverése a kidobott földhöz, majd a keverék visszadolgozása, tömörítése. Újabb locsolás. A facsemete alapos kikötözése rugalmas(!), lehetőleg gumikötözővel. Az első év a begyökeresedés időszaka, így ha nem esik rendszeresen csapadék, többször nagyobb adag vízzel szükséges locsolni. Konténerben lévő növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Akció!
    Castanea sativa x mollissima ’Bouche de Betizac’ Középmagas, felfelé törő lombkoronájú, erőteljes növekedésű fa. Jó ellenálló képességgel rendelkezik az Endotiával szemben (ágelhalás, kéregrák). A fajták között a legnagyobb termésű (Kb. 4-5cm), gömbölyded-háromszög alakú, színe csábító, helyenként vidám foltokkal tarkított. Termőre fordulása a 2-3. évben várható, érési ideje szeptember vége. 3,6L konténeres növények.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Asimina triloba 'Prima 1216' Nagyon jó ízű, bőtermő, nagy kerekded gyümölcsű, önporzó fajta. Itáliában nemesítették. Kisebb termetű lombhullató cserje, vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése kiváló ízű. Augusztus közepétől szedhető. Termésének íze kellemesen vaníliás, állaga omlós, az egyik legfinomabb trópusi jellegű, igen tápláló gyümölcs. Átlagos mérete: 200g/db. Frissen fogyasztható, mivel szüret után pár nap alatt beérik. Semleges, vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Fiatal korában érdemes árnyékolni és rendszeresen öntözni. Nagyon jó télálló képességű, akár a -30 fokot is kibírja. A termések jobb kötődéséhez ajánlott 2 különböző növény ültetése. Általánosságban a Paw: Beporzás: A pawpaw virága kétivarú, tartalmazza a hím és a nős reprodukciós részt, de nem önporzó (kivéve a Sunflower és a Prima). Ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni (pl.: 2 különböző oltványt, 1 oltványt és 1 magoncot vagy 2 magoncot). A virág hímelőző (protogynaus) és az érett kifejlett bibe nem túl hosszú ideig fogékony, amikor a hím pollenek hullanak és szüksége van idegenbeporzásra, egy másik, pawpaw fától. A természetes beporzás feladata a nem túl nagy érdeklődést mutató légy és bogárfajokra van bízva. Ezért a legjobb megoldás a hobbi kertész számára a kézi beporzás, használjunk kicsi, puha ecsetet a virágpor bibére juttatásához. A pollent éretten kell összegyűjteni, amikor a portok barnás színű, laza, omlós, porlós. A pollen szemcséknek sárgás színben láthatóaknak kell lenniük az ecset szőrén. A bibe akkor fogékony, mikor a vége zöld, fényes, és ragadós és a portok szilárd (tömör) és zöldes-világos-sárga színű.) 3 Literes konténerben lévő oltványok.
  • Punica granatum Mollar de Elche Spanyol eredetű, közepes bokor- és termésméretű, sárgás-narancsszín héjú, ehető termésű gránátalma fajta. Gyümölcsei édesek, lédúsak, magjai minimálisak. Virágjaival május-júniusban díszít. Késői érésű fajta. A Wonderful és a Mollar a legkedveltebb és legjobb minőségű gránátalma fajták az élelmiszeriparban, kereskedelemben és a vendéglátásban. Napos, szélvédett helyre, tápdús talajba ültessük. Vízigény: átlagos Télállóság: -15ºC Konténeres növények.  
  • Punica granatum 'Parfianca' Ázsiai eredetű, termő gránátalma-fajta. A gyümölcs érési ideje szeptember vége-október, időjárástól függően. Jól tárolható. Formája gömbölyű. Élénk narancsvörös színű. Magjai rózsaszínűek, kicsik, lágyak, frissfogyasztásra és préselt lének is kitünőek. Konténeres növények.
  • Latin név: Ficus carica 'Babits'
    A füge,egyike az emberiség legősibb kultúrnövényeinek.Termesztése és kultusza az évezredek homályába vész. Az eperfafélék családjába tartozik. Ázsiai őshazájából gyorsan eljutott a Földközi-tenger vidékére,új hazájába. Hosszú életű bokrai vagy kis fái elválaszthatatlanok a mediterrán hangulatú tájaktól. Jellegzetes osztott levelei a művészetekben is szerepelnek. A kis serlegvirágzatok nem hasonlítanak a virágra. Eredeti hazájában háromszor virágzik és terem a füge. A mediterrán típusokat a fügedarázs termékenyíti. A terméskötéshez beporzó példányok kellenek. Ismertek partenokarp(öntermékenyülő) formák is. A hazánkban termő változatok ilyenek, enélkül nem termeszthetnénk fügét, mivel hazánkban nem él meg a beporzó fügedarázs. A serlegvirágzatokból nyárra és őszre fejlődnek ki a gyümölcsök. Elterjedt a hosszúkás, csepp alakú és a vállas forma. Az érett termések színe:a zöldes-sárgától a kékesliláig változó. Az érés folyamán nő a cukortartalmuk, és egészen megpuhulnak. Friss állapotukban csak néhány napig tárolhatók, ezért feldolgozva kerül forgalomba. Ilyen tartósítóeljárás az aszalás. Édes ízét a nagy mennyiségben felhalmozódó szőlőcukor okozza. A füge hidegtűrő, hazánkban is jól termeszthető. Tápértéke: A füge tápértékét elsősorban káliumtartalma adja. Fogyasztása elősegíti a vér tisztulását. A B vitaminok az emésztést és a táplálék felszívódását segítik elő, cink tartalma pedig a prosztata bántalmakban szenvedőknek nyújt jobbulást. Gyógyhatása: Nemcsak kellemes gyümölcs, de rendkívül elősegíti az emésztést. Hűsít, és jó hatással van a légzőszervekre, a gyulladásos emésztő szervekre, valamint csökkenti a vérzékenységet. Nagy mennyiségű B vitaminja jótékonyan hat az emésztésre és az idegekre. Babits közepes termésű évi 2-3 szor is termő fajta. Jó hidegtűrésű aromás gyümölcsökkel. Hazai szelekció! Kiválóan aszalható.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Eriobotrya japonica 2-3 méteresre növő bokorszerű kis fa. Törzse egyenes fejlődésű, alacsonyan elágazó. Sűrű, gömbölyű koronát fejleszt. Levelei kemények, lándzsaszerűen hegyesek, fényes-sötétzöld felületűek. Fiatalon felületüket fehéres, viaszos bevonat borítja. Virágai a hajtások csúcsi részén 10-20 cm hosszú virágzatba tömörülve jelennek meg. A virágok fehérek, vagy krémsárgák, mézillatúak. A termések fürtökben fejlődnek. Gömbölyűek, oválisak vagy hengeresek. Színük a halványsárgától a sötét narancsig változik. A termések héja vékony, felülete sűrűn bolyhos, egy vagy több nagy, 2 cm körüli, sima felületű, sötétbarna mag található. A magokat hártya veszi körül. Leveses húsa üdítően savanykás, vagy édes ízű, kellemesen illatos. Hazánkban korai érése és különleges aromája miatt gyümölcse ritka csemege! Télálló fajta. Konténeres növények.
  • Latin név: Punica granatum 'Acco'
    Izraeli fajta. Korán, már szeptember elején érik. Termése mutatós, közepesen nagyméretű, a héj és a magok színe rubinpiros. Kellemes édes ízű fajta. 14-es konténeres növények.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Kis vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények. Az ár 1db-ra vonatkozik.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék