/Télálló gyümölcstermők
  • Akció!
    Latin név: Juglans regia 'Alsószentiváni Bonifác'
    Fajtakódja: A117-15 Nemesítő: Dr. Szentiványi Péter > Későn fakad, ezért a fagyok elkerülik. Kiváló minőségű dióbelet adó fajta. Télálló. Virágzás, termékenyülés: Nagyon kései, nőelőző. Kölcsönösen porozzák egymást az Alsószentiváni kései fajtával. Termőképesség: Bőtermő. > Hamarabb termőre fordul és többet terem, mint az Alsószentiváni 117. Érés ideje: Október első dekádja. Gyümölcs jellemzői: Héjas állapotban kissé elmarad az anyafajtáétól, tisztított bélminősége viszont megelőzi. Átmérője kb. 35 mm, béltartalma 48%. > Könnyen törhető és tisztítható. Fa jellemzői: Kissé gyengébb növekedésű. Sűrű, gömb alakú koronát nevel erős központi tengellyel. 50%-ban oldalrügyön is terem. Termőképes, 22-es konténeres oltványok. A fotó illusztráció.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Akció!
    Latin név: Juglans regia 'Alsószentiváni kései'
    Fajtajelölés: A117-31 Nemesítő: Dr. Szentiványi Péter Kíváló héjas és dióbél. A gyümölcs minősége felülmúlja az anyafajtát. Nagy termésbiztonság jellemzi. Virágzás, termékenyülés: Kései virágzású, hímelőző. Kölcsönösen porozzák egymást a Bonifác nevű fajtával. Termőképesség: Igen bőtermő, korán termőre fordul. Érés ideje: Középidejű, szeptember második és harmadik dekádja. Gyümölcs jellemzői: Átmérője kb 40 mm. Héja tetszetős sima, világos színű. Könnyen törhető és tisztítható. Héjas és béldiónak is kiváló. Fa jellemzői: Erős növekedésű, feltörekvő ritka koronát nevel, határozott központi tengellyel. Nagyon későn fakad, ezért a késő tavaszi fagyok kevésbé veszélyeztetik. 25-35 %-ban oldalrügyön is terem. 22-es konténeres oltványok. A fotó illusztráció.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Diospyros kaki 'Jiro'
    Ez éretlenül sem csersavas, édes fajta, jó fagyálló képességgel! Jó minőségű, megfelelő állagú és finom lekvárt csak a keményen édes fajtákból lehet készíteni. A Jiro fajta tökéletes választás ehhez! Gyümölcse PCNA besorolású. Átlagos mérete: 230g/db. Általánosságban a datolyaszilváról: Délkelet -Ázsia, Kína és India ősi kultúrnövénye. Szép fái a matuzsálemi kort is megérhetik. Az ébenfafélék családjába tartozik. Termesztése mai fő központja a Földközi tenger medencéje. Távol-Kelet kertjeitől Amerikáig mindenütt megtalálható a szubtrópusi és a szubmediterrán klímában. Nagy bőrszerű, fényes levelei szép díszek, igazi mediterrán hangulatot árasztanak. A 2-3 cm es nem feltűnő virágok egyesével nyár elején nyílnak. A gyümölcsök ősszel kezdenek érni. Nagy méretű termése közel a fél kilogrammot is elérheti. A termések alakja igen változatos . Lapított gömb és megnyúlt típusok is előfordulnak. A hamvaszöld, viaszos gyümölcsök ősszel színeződnek, citrom, narancs vagy vörös színt kapnak. A lombszíneződéssel egy időben színeződő ragyogó sárga termések különleges szép díszei a kertnek. A termések sokáig a fán maradnak. Tárolás és utóérés után narancssárga húsa puha , édes sárgabarack ízű. A gyümölcs októberben érik , akkor szedhető ha a teljes felülete beszíneződött , de a fán maradva a néhány fokos fagy sem árt neki . A hazai gyümölcsökhöz hasonlóan lehet belőlük befőtt, lekvár, Japánban nagy mennyiségben aszalják, ami különleges csemege. Konténeres oltványok.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Diospyros kaki 'Rojo brillante'
    Spanyol eredetű, közepes (30 dkg) termésű. Gyümölcse narancsszínű, kúpos, aromás. Fája oszlopos növekedésű, bőtermő fajta. Önporzó. Keményen csersavas, de éretten nagyon ízletes. Ültetési javaslat: Ásott gödörméret 80×80×50/60cm A gödör beiszapolása legalább 10L vízzel Fánként 10/15kg érett szarvasmarhatrágya keverése a kidobott földhöz, majd a keverék visszadolgozása, tömörítése. Újabb locsolás. A facsemete alapos kikötözése rugalmas(!), lehetőleg gumikötözővel. Az első év a begyökeresedés időszaka, így ha nem esik rendszeresen csapadék, többször nagyobb adag vízzel szükséges locsolni.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Diospyros kaki 'Tipo'
    Nagy termései (40-50 dkg) világos narancs színűek, gömbölyűek, mag nélküliek. Nagyon finom édes. A gyümölcse októbertől érik. A gyümölcs PCA besorolású. Éretlenül csersavas, de ha van mellette másik fajta datolyaszilva, akkor csersavmentes lesz. Önporzó. Az egyik leginkább télálló képességű fajta. Csersavasan előnye, hogy gyümölcsei télen hónapokig eltarthatóak egy hűvös, fagymentes kamrában. Fogyasztás előtt néhány nappal pár alma mellé betéve kössük be légmentesen egy zacskóba és vegyük ki, ha már szép sötét narancssárga és puha. A csumáját eltávolítva egyszerűen kikanalazható a héjból. Konténeres oltványok. Ültetési javaslat: Ásott gödörméret 80×80×50/60cm A gödör beiszapolása legalább 10L vízzel Fánként 10/15kg érett szarvasmarhatrágya keverése a kidobott földhöz, majd a keverék visszadolgozása, tömörítése. Újabb locsolás. A facsemete alapos kikötözése rugalmas(!), lehetőleg gumikötözővel. Az első év a begyökeresedés időszaka, így ha nem esik rendszeresen csapadék, többször nagyobb adag vízzel szükséges locsolni. Konténerben lévő növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Akció!
    Latin név:  Juglans regia 'Milotai intenzív'
    Milotai intenzív (M10-37) Nemesítő: Dr. Szentiványi Péter Középkései fakadási ideje kielégítő termésbiztonságot ad a nem kifejezetten fagyveszélyes termőhelyeken. Nagyfokú termékenysége, jó gyümölcs minősége fokozottabb termőhely-igényességgel párosul. Virágzás, termékenyülés: Nőelőző, kölcsönösen porozzák egymást a Milotai bőtermő hímelőző fajtával. Termőképesség: Közel 60%-os oldalrügyön termő képessége következtében egyike a legkorábban termőre forduló, potenciálisan a legbővebben termő új fajtáknak. Érés ideje: Október közepe Gyümölcs jellemzői: Nagy, kb 40mm, tetszetős, világos színű, árú-értéke úgy a héjas, mint dióbél formájában eléri a származtató Milotai 10-es minőségét. Kiemelkedő teljesítőképessége csak hatékony növényvédelemmel érhető el. Fa jellemzői: Közepesnél gyengébb növekedési erélyű, kezdetben feltörekvő, termőkorban szétterülő gömb alakú koronát nevel. Kb 200cm magas, termő, konténeres oltványok. Csak személyes elvitellel!
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Akció!
    Latin név: Corylus avellana 'Cosford'
    Termései hosszúkásak, nagyméretűek. Bokra középerős növekedésű, félig feltörő, kevésbé sarjadzó. Önmeddő, ezért a beporzásához egy másik fajta mogyoróbokor is szükséges. 19-es konténerben lévő növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Punica granatum 'Wonderful'
    Látványos termésű, Kaliforniai eredetű fajta: a gyümölcsök tömege a másfél kilót is elérheti, színük kívül-belül intenzív sötétpiros. Kiváló ízű, bőlevű, friss fogyasztásra és lének is kitűnő. Bokra erős növekedésű, bőtermő, ellenálló. A pangó vizet nem kedveli. Kb -15 fokig bírja a hideget, ha ennél hidegebb van, akkor tövig visszafagy és onnan hajt újra. Bokros, konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Asimina triloba 'Overleese'
    Overleese: nagy gyümölcsű, kevés magot tartalmazó, sárga húsú, október elején érő, kellemes aromájú fajta. Az annónafélék családjába tartozó, kisebb termetű lombhullató cserje vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése banánra emlékeztet, héján az érés során fekete foltok jelenhetnek meg, ez nem befolyásolja az ízét. Augusztus közepétől szedhető. Éretten puha, jellegzetes illata van. Az íze a tejsodóra emlékeztet, az egyik legfinomabb trópusi jellegű, nagyon tápláló gyümölcs. Frissen fogyasztható, de hűtőben akár 3 hétig is eltartható. Semleges vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Fiatal korában érdemes árnyékolni és rendszeresen öntözni. Nagyon jó télálló képességű, akár a -30 fokot is kibírja. A termések jobb kötődéséhez ajánlott 2 különböző növény ültetése. Beporzás: A pawpaw virága kétivarú, tartalmazza a hím és a nős reprodukciós részt, de nem önporzó. Alapesetben ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni (pl.: 2 különböző oltványt, 1 oltványt és 1 magoncot vagy 2 magoncot). A virág hímelőző (protogynaus) és az érett kifejlett bibe nem túl hosszú ideig fogékony, amikor a hím pollenek hullanak és szüksége van idegenbeporzásra, egy másik, pawpaw fától. A természetes beporzás feladata a nem túl nagy érdeklődést mutató légy és bogárfajokra van bízva. Ezért a legjobb megoldás a hobbi kertész számára a kézi beporzás, használjunk kicsi, puha ecsetet a virágpor bibére juttatásához. A pollent éretten kell összegyűjteni, amikor a portok barnás színű, laza, omlós, porlós. A pollen szemcséknek sárgás színben láthatóaknak kell lenniük az ecset szőrén. A bibe akkor fogékony, mikor a vége zöld, fényes, és ragadós és a portok szilárd (tömör) és zöldes-világos-sárga színű. Oltott, többéves, 18-as konténeres növény.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Asimina triloba
    Az annónafélék családjába tartozó, kisebb termetű lombhullató cserje vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése banánra emlékeztet, héján az érés során fekete foltok jelenhetnek meg, ez nem befolyásolja az ízét. Augusztus közepétől szedhető. Éretten puha, jellegzetes illata van. Az íze a tejsodóra emlékeztet, az egyik legfinomabb trópusi jellegű, nagyon tápláló gyümölcs. Frissen fogyasztható, de hűtőben akár 3 hétig is eltartható. Semleges vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Fiatal korában érdemes árnyékolni és rendszeresen öntözni. Nagyon jó télálló képességű, akár a -30 fokot is kibírja. A termések jobb kötődéséhez ajánlott 2 különböző növény ültetése. Beporzás: A pawpaw virága kétivarú, tartalmazza a hím és a nős reprodukciós részt, de nem önporzó. Ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni (pl.: 2 különböző oltványt, 1 oltványt és 1 magoncot vagy 2 magoncot). A virág hímelőző (protogynaus) és az érett kifejlett bibe nem túl hosszú ideig fogékony, amikor a hím pollenek hullanak és szüksége van idegenbeporzásra, egy másik, pawpaw fától. A természetes beporzás feladata a nem túl nagy érdeklődést mutató légy és bogárfajokra van bízva. Ezért a legjobb megoldás a hobbi kertész számára a kézi beporzás, használjunk kicsi, puha ecsetet a virágpor bibére juttatásához. A pollent éretten kell összegyűjteni, amikor a portok barnás színű, laza, omlós, porlós. A pollen szemcséknek sárgás színben láthatóaknak kell lenniük az ecset szőrén. A bibe akkor fogékony, mikor a vége zöld, fényes, és ragadós és a portok szilárd (tömör) és zöldes-világos-sárga színű. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Ziziphus jujuba Li
    A kínai datolya nálunk teljesen télálló 5-6 méteres fa, mely szép formájával díszítő értékű is. Jó mézelő a virága édes illatú. Bírja a szárazságot, a köves talajokon is megél. Napfénykedvelő, kiültetés után csak az első két évben kell locsolni. A fagyokra nem érzékeny, mert későn hajt ki. Gyümölcse 4-5 cm-es gömbölyű. Nyersen, aszalva, sütve, főzve fogyasztható. A termései augusztus közepén érnek. A barnás-vörös héj alatt fehéres, ropogós, vagy lisztes hús borítja a csonthéjas magokat. Ízük édeskés, néha kellemesen illatos. Ez a fajta frissen is kitűnő csemegének számít. Aszalás után datolyaszerűvé ráncosodó gyümölcsei adják az igazi élvezetet. Végtelen az elkészítési receptek száma: főzik kölessel vagy rizzsel, kemencében sütik vagy pörkölik, készül belőle jujubakenyér, kandírozott gyümölcs, méz- és cukorszirupban is főzhető. Egy ősi kínai leírás szerint utolérhetetlen a mézes jujuba: „nagy, egészséges, szárított terméseket főzz cukros vízben, szedd ki, és napon vagy szélben néhány percig szárítsd, amikor már elég száraz, ismét főzzed rövid ideig, majd szárítsd újra. Amikor eléggé száraz, a héját hosszában vagdosd fel éles késsel, kötözd össze, majd főzzed újra — de töményebb cukoroldatban és végül szárítsd addig, hogy már ne ragadjon. A legkorábban érő fajta. Metszése csak abban az esetben szükséges, ha néhány ágrész elszárad, vagy alakítani akarjuk. Nagytermésű konténeres oltvány. >> A megfelelő termékenyüléshez idegen megporzás szükséges! Szükséges legalább két különböző fajta ültetése. Lásd Kínai datolya 'Nostrano' Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. 22-es konténeres növények. Az ár 1db-ra vonatkozik.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. 22-es konténeres növények. Az ár 1db-ra vonatkozik.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Actinidia arguta 'Weiki'
    Erőteljes növekedésű futónövény, telepítéséhez támrendszer szükséges. Télálló fajta, melyet akár balkonon is termeszthetünk. Ez a fajta kiwi kb. 5 db termős növényt képes beporozni, önmagában nem (!) terem. 18-as konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Punica granatum 'Acco'
    Izraeli fajta. Korán, már szeptember elején érik. Termése mutatós, közepesen nagyméretű, a héj és a magok színe rubinpiros. Kellemes édes ízű fajta. 14-es konténeres növények.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Kis vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény

Figyelem! A készlet folyamatosan változó, a webáruházi készlettel nem mindíg megegyező. Bezárás