/Télálló gyümölcstermők
  • Konténeres növény. Származási hely: Magyarország Jellemzője: erős növekedésű, jó termőképességű, fagytűrő fajta Szüret: júliustól Termése: nagyméretű, sötétlila, szinte fekete színű, kellemes ízű
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • CARYA ILLINOINENSIS 'Pawnee'
    Részben öntermékeny, igen produktív északi pekándió fajta, mely rövid tenyészidővel és jó télálló képességgel bír. Porzópár ajánlott a megfelelő mennyiségű és minőségű terméshozamhoz. Lista a galériában megtekinthető. Külön terméklapon rendelhetők. Konténeres oltványok.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Hippophae rhamnoides' Polmix'
    Termése valódi vitaminbomba a téli gyümölcsínségben. Ezt északi szomszédaink már évszázadok óta kihasználják, fogyasztják nyersen, kompótnak, szörpnek, lekvárnak. A homoktövis (Hippophae rhamnoides) (népies nevén homokfa, ezüsttövis) a Föld északi féltekének mérsékelt égövében elterjed növény, megtalálható hazánkban is, de ritka előfordulása miatt védettséget élvez. Homoktalajon, folyók mentén és tengerparti dűnéken élnek természetes populációi. Nevét, tövises vesszőiről és ezüstös, csillagszőrös leveleiről kapta. A bozótszerű növény 2-3 méter magasságú, lombhullató, erős sarjképző cserje, ami szaporítás szempontjából előnyös tulajdonság, másrészről, ha nem tartjuk kordában, kertünket hamar beboríthatja. Lombfakadás előtt, márciustól nyílnak fehér virágai. Ha terméséért ültetjük kertünkbe - amely egyben kedvelt madárcsemege is - legalább két tövet kell telepítenünk, mivel egyedenként vagy csak termős, vagy csak porzós virágokat hoz. Lédús, narancssárga gyümölcse szeptember végétől kezd érni, és ha nem rohamozza meg egy madárcsapat, akár tél végéig is az ágakon marad, ami különösen jól mutat egy sötétzöld levelű örökzöld előterében. A nálunk élő gyümölcstermő bokrok közül a homoktövis bogyója tartalmazza a legtöbb C-vitamint (500-900mg/100g), emellett egyéb vitaminok (B, E, F) mikroelemek (Ca, Mg, Zu, Ti), szerves savak, és telítetlen zsírsavjai jelentősek. Betakarítását nehezíti, hogy a gyümölcsök erősen kötődnek a hajtáshoz, ami kiszakadva jelentős léveszteséghez vezethet. Érdemes az érés elején lemetszeni a bogyós hajtást és egy vödör fölött leszemezni a termést. Gyümölcse hamar romlik, a belőle kipréselt lé hamar megerjed, ezért gyors feldolgozást igényel. Magjából értékes - telítetlen zsírsavakban gazdag (linol- és linolénsav) - zsírosolajok nyerhetők, amelyet kozmetikai készítményekben (külső és belső hámsérüléseknél) és gyógyászati célra (sugárbetegségek gyógyítására) alkalmaznak. A bogyóból készült vitaminkoncentrátum, antioxidáns és sejtvédő hatású. Ha valaki termeszteni szeretné, keressen számára meleg, világos helyet, laza, jó vízáteresztésű talajt. Tápanyagigénye minimális, mivel a számára szükséges elemeket, a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok segítségével előállítja magának. Ezért elég csak 3-4 évente trágyáznunk. Jól tűri a szárazságot, de ha bőséges termésre számítunk, nem árt nyáron locsolnunk. A téli hideg sem tesz kárt benne, az extrém hideget is elviseli. Kétlaki növény, 1 hímhez 4-5 nőivarút is rakhatunk. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények. Az ár 1db-ra vonatkozik.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Asimina triloba 'Prima 1216' Nagyon jó ízű, bőtermő, nagy gyümölcsű önporzó fajta. Itáliában nemesítették. Kisebb termetű lombhullató cserje, vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése kiváló ízű. Augusztus közepétől szedhető. Termésének íze kellemesen vaníliás, állaga omlós, az egyik legfinomabb trópusi jellegű, igen tápláló gyümölcs. Átlagos mérete: 200g/db. Frissen fogyasztható, de hűtőben akár 3 hétig is eltartható. Semleges vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Fiatal korában érdemes árnyékolni és rendszeresen öntözni. Nagyon jó télálló képességű, akár a -30 fokot is kibírja. A termések jobb kötődéséhez ajánlott 2 különböző növény ültetése. (Beporzás: A pawpaw virága kétivarú, tartalmazza a hím és a nős reprodukciós részt, de nem önporzó (kivétel a Prima és Sunflower fajták). Ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni (pl.: 2 különböző oltványt, 1 oltványt és 1 magoncot vagy 2 magoncot). A virág hímelőző (protogynaus) és az érett kifejlett bibe nem túl hosszú ideig fogékony, amikor a hím pollenek hullanak és szüksége van idegenbeporzásra, egy másik, pawpaw fától. A természetes beporzás feladata a nem túl nagy érdeklődést mutató légy és bogárfajokra van bízva. Ezért a legjobb megoldás a hobbi kertész számára a kézi beporzás, használjunk kicsi, puha ecsetet a virágpor bibére juttatásához. A pollent éretten kell összegyűjteni, amikor a portok barnás színű, laza, omlós, porlós. A pollen szemcséknek sárgás színben láthatóaknak kell lenniük az ecset szőrén. A bibe akkor fogékony, mikor a vége zöld, fényes, és ragadós és a portok szilárd (tömör) és zöldes-világos-sárga színű.) konténeres oltványok.
  • Diospyros lotus Délkelet-Ázsiából és Észak-Amerikából származó, ritkán látható lombhullató fa. Átlagos kifejlett magassága: 8-10m Elsősorban oltóalanynak ajánljuk. Ha kisméretű termései miatt ültetnénk, akkor több példány szükséges, mivel nem lehet tudni, hogy melyik hím, vagy nőivarú egyed. Kb ujjnyi vastag szabadgyökerű növények. Télállóság. -30°C Talajigény: átlagos Vízigény: átlagos Fényigény: napos helyre Érdekességek a fáról
  • Asimina triloba
    Általános leírása:
    Az annónafélék családjába tartozó, kisebb termetű lombhullató cserje vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése banánra emlékeztet, héján az érés során fekete foltok jelenhetnek meg, ez nem befolyásolja az ízét. Augusztus közepétől szedhető. Éretten puha, jellegzetes illata van. Az íze a tejsodóra emlékeztet, az egyik legfinomabb trópusi jellegű, nagyon tápláló gyümölcs. Frissen fogyasztható, de hűtőben akár 3 hétig is eltartható. Semleges vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Fiatal korában érdemes árnyékolni és rendszeresen öntözni. Nagyon jó télálló képességű, akár a -30 fokot is kibírja. A termések jobb kötődéséhez ajánlott 2 különböző növény ültetése. Beporzás: A pawpaw virága kétivarú, tartalmazza a hím és a nős reprodukciós részt, de nem önporzó (kivéve 2 fajta, a Sunflower oltvány! és a Prima). Ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni (pl.: 2 különböző oltványt, 1 oltványt és 1 magoncot vagy 2 magoncot). A virág hímelőző (protogynaus) és az érett kifejlett bibe nem túl hosszú ideig fogékony, amikor a hím pollenek hullanak és szüksége van idegenbeporzásra, egy másik, pawpaw fától. A természetes beporzás feladata a nem túl nagy érdeklődést mutató légy és bogárfajokra van bízva. Ezért a legjobb megoldás a hobbi kertész számára a kézi beporzás, használjunk kicsi, puha ecsetet a virágpor bibére juttatásához. A pollent éretten kell összegyűjteni, amikor a portok barnás színű, laza, omlós, porlós. A pollen szemcséknek sárgás színben láthatóaknak kell lenniük az ecset szőrén. A bibe akkor fogékony, mikor a vége zöld, fényes, és ragadós és a portok szilárd (tömör) és zöldes-világos-sárga színű. A magoncok általában 6-7 éves korukban fordulnak termőre. Konténeres növények. A fotó illusztráció.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30°C
    Tápanyagigény:
    Közepes
    Vízigény:
    Nagy
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Feijoa sellowiana Apollo A guava, Feijoa, Mirtuszdió, vagy Brazil guava Közép-Amerika trópusi területein őshonos, de kultúrába vonása következtében a világ számos országában jelen lévő örökzöld növény. Eredetileg 3,5–10 m közötti magasságot elérő (hazánkban csak 2-4m), terebélyes fa, és mivel fás szára gyakran alacsonyan elágazik, nagyobb bokornak, vagy cserjének is tekinthető. Idősebb korában a kérge vörösesbarna színűvé válik, pikkelyesen hámlik a törzsről. Leveleinek alsó fonákja szürkésfehéren molyhos. Az Apollo fajta önporzó. Gyümölcse tojásformájú, kívül vastagabb sötétzöld héjjal borított. Utóérő gyümölcs. Éretten az íze és az illata is egyedülálló, a héj színe zöld marad. Gazdag C-vitaminban és pektinben. Szép virágai is ehetőek, exclusive éttermek használják elsősorban dekorációs célokra. Jó vízáteresztő, humuszban gazdag közegbe ültessük. Kánikulában locsoljuk, lehetőleg esővízzel. Konténeres növények. Télállóság: -15°C hasonlóan a fügéhez és a gránátalmához. Védett helyre kiültethető. Örökzöld, ezért ne takarjuk. Ha esetleg visszafagyna, tőről kihajt újra.
  • Ficus carica 'Györöki Lapos' Termése nagyméretű, pogácsa formájú, lila, édesen kellemes ízű. Július közepétől kétszer is terem. Erős növekedésű, 5-6 m magas fának is nevelhető. Kimagaslóan jó fagytűrő (-20 fok.) Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Erős növekedésű, bőtermő fajta. Szülők: Guzal Kara x SV 12375 Sem téli, sem tavaszi fagyok nem károsítják. Fürtjei mutatósak, sötétkék színűek, lédúsak. A szemek oválisak, erősen kötődnek. Ajánlatos virágzás előtt, és bogyókötődés után permetezni, mert apró bogyós állapotban a lisztharmat megtámadhatja (ez a többi szőlőfajtára is igaz). Ha túl sok fürtöt hagyunk, nehezebben érik be. Érési idő: egyike a legkésőbbi fajtáknak, Október 20 körül. Ha a fagy nem támad, akár novemberig a tőkén tartható. Vastag héjának köszönhetően fél kilós fürtjei hosszan eltárolhatóak. Rezisztens, ellenálló fajta. Fagytűrés: -23ºC Talajtípus: közömbös, de tápanyagban gazdag. Konténeres oltványok.
  • Asimina triloba
    Az annónafélék családjába tartozó, kisebb termetű lombhullató cserje, vagy fa. Metszés nélkül is csak 3-4 méter magas. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése banánra emlékeztet, héján az érés során fekete foltok jelenhetnek meg, ez nem befolyásolja az ízét. Augusztus közepétől szedhető. Éretten puha, jellegzetes illata van. Az íze a tejsodóra emlékeztet, az egyik legfinomabb trópusi jellegű, nagyon tápláló gyümölcs. Frissen fogyasztható. Semleges vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Beültetés után rendszeresen öntözzük. Nagyon jó télálló képességű, akár a -30 fokot is kibírja. A termések jobb kötődéséhez ajánlott 2 különböző növény, vagy 2 magonc ültetése.
    Beporzás: A pawpaw virága kétivarú, tartalmazza a hím és a nős reprodukciós részt, de nem önporzó. Ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni (pl.: 2 különböző oltványt, 1 oltványt és 1 magoncot vagy 2 magoncot). A beporzásról a Rózsabogár, legyek és más repülő/mászó rovarok gondoskodnak. Egymástól maximum 8-10 méter távolságra ültessük a fákat. A magoncok általában 6-8 éves korukban fordulnak termőre, de a termés mennyisége és minősége gyengébb az oltványokhoz képest. A gyümölcs legjobban a fán tárolható. Szüret után 1-2 nappal már érződik egy kellemes illat, kissé meg is puhul, ekkor vékony hámozás után fogyasztható. Oltóalanynak is ajánljuk Asimina triloba nemeshez. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30°C
    Tápanyagigény:
    Közepes
    Vízigény:
    Nagy
    Fényigény:
    Napos/félárnyékos
    A fotó illusztráció.
  • Ideális körülmények esetén rendkívül bőségesen termő olasz fajta. Bogyójának olajtartalma magas, 23-28%! Íze erős, aromás, éretten sötét-lilás. A szélsőséges időjárást nehezebben viseli a többi olivához képest, de szép szellős, egyenletes lombkoronát növeszt. Önporzó, de kiváló porzópárnak is. 4. éves konténeres fák. Télállóság: -12°C
  • Gombabetegségekkel szemben ellenálló népszerű csemegeszőlő fajta. Esetleg moly és kabóca ellen szükséges csak védekezni. (Interneten találni további információkat) Nagy fürtjeinek átlagos tömege 200 g, bogyója sötétkék, bőlevű, fűszeres zamatú. Augusztus végétől szüretelhető. Ajánlott metszési mód: hosszúcsap. Olyan mélyre ültessük, ahogy a cserépben volt. Konténeres növények.    
  • Ficus carica 'Gyutai óriás' Különleges kinézetű, igen hosszú (6-8 cm), zöld héjú, belül borvörös, édes, kellemes állagú termése évente több hullámban Júniustól-Novemberig szüretelhető. Fagytűrés: -15°C Fényigény: napos Talajtípus: közömbös Tápanyagigény: közepes/magas Vízigény: átlagos (A 2.fotón még éretlen gyümölcsök láthatóak.) Konténeres növények.
  • Ziziphus jujuba Abundance Nagy, kerek termésű hybrid. Kiváló friss fogyasztásra, de aszalva is. Párolva igazán ízletes külön cukor hozzáadása nélkül. Bármelyik fajta Jujuba mellé ültethető porzópárnak. Fagytűrés: -25°C Konténeres növények. A fotó illusztráció, megjelenés hasonló.
  • Cornus mas Kazanlak Kistermetű koronás fává nevelhető. Önálló végleges magassága kb 2,5-4m. Betegségekkel szemben ellenálló. Önmeddő. Lombfakadás előtt nyílnak sárga virágai. Ha rendszeresen biztosítunk tápanyagot a növény számára, a fa kifejlett korában rengeteg virágot, majd rengeteg termést hoz, melyek szakaszosan érnek be, hetekig szüretelhetők. Augusztus végétől folyamatosan érnek be piros, kb 3 cm hosszú termései. Csak azt szedjük, ami már puhább, így kellemesen édes. Kánikula idején rendszeresen locsoljuk. Fagytűrés: -25°C Földtípusban nem válogat. Fényigény: félárnyékos Konténeres növények.