/Télálló egzóták
  • Amerikából származó nemesítés. Ez a paw nem önporzó. Bármelyik másik fajta oltvány ültetésével elősegíthetjük a beporzást. Közepes-nagy utánérő gyümölcse Szeptembertől szüretelhető, az átlagtól kevesebb magot tartalmaz, éretten illatos, édes, vaníliasárga gyümölcshúsa enyhén krémes. Sem a héj, sem a magok nem alkalmasak emberi fogyasztásra, a gyümölcs is csak érett állapotban. Télállóság: -23°C Földtípus: közömbös Tápanyagigény: magas Vízigény: magas Fényigény: félárnyékos Konténeres oltványok.
  • Aronia melanocarpa Kifejlett magasság: 1,5-2.5m Virágzás: nyáron Szüret: Augusztusban Fürtökben terem. A közelmúlt egészségtudatos táplálkozása újra felfedezte. Termései nagy mennyiségű antioxidánst tartalmaznak, ezért érdemes rendszeresen fogyasztani. Fanyar íze miatt más édes gyümölcsökkel érdemes fogyasztani. Leggyakrabban a levét használják, de alkalmas ételszínezéknek, tea, lekvár, bor alapanyagnak is. Könnyen tartható, sokat termő, szárazság- és fagytűrő növény. Ősszel levelei látványos színekben pompáznak. Tövismentes. Konténeres növények.
  • Égerlevelű fanyarka / Mézalmácska (Amelanchier alnifolia)
    Keresi az ideális gyümölcstermő cserjét, amely dísznövényként is megállja a helyét? Az égerlevelű fanyarka (mézalmácska) a hazai kertek egyik leghálásabb, rendkívül ellenálló növénye, amely három évszakon át nyújt esztétikai és gasztronómiai élményt.
    Tavasszal dús, fehér virágzatával díszít, Júniustól pedig hetekig szüretelhető a termése. Sötétkék, hamvas bogyói megjelenésükben az áfonyára emlékeztetnek, ízük kellemesen édes, magja nem érezhető. Szakaszosan szüretelhető, a legsötétebbre érő szemek a legédesebbek.
    Kiváló antioxidáns- és vitaminforrás; friss fogyasztásra, lekvárokhoz és süteményekhez egyaránt ajánlott.
    Ősszel a lombja látványos narancssárga és rézvörös árnyalatokat ölt, így a kert kiemelkedő dísze lesz a szezon végén is.
      • Egyszerű gondozás: Teljesen fagyálló, kártevőkre nem fogékony, és az áfonyával ellentétben nem igényel savanyú talajt – átlagos kerti földben is kiválóan fejlődik.
      • Kompakt méret: Maximális magassága 2-3 méter, így kisebb kertekbe vagy ehető sövénynek is ideális választás.
      • Öntermékeny: Egyetlen tő is biztonsággal terem, de csoportosan ültetve magasabb hozam érhető el.
    Gazdagítsa kertjét egy alacsony igényű, mégis magas tápértékű gyümölcstermővel!
    Konténeres, bokros növények.
  • Nandina domestica
    Ritkán elágazó hajtású, bambusszerű megjelenésű cserje. 1.-1.5 m, örökzöld növény a bambuszhoz semmi köze, a borbolyafélék családjába tartozik. Fűzlevélszerű levélkéi keskenyek, vékonyak, kihajtáskor- valamint télen is- vöröses színűek.Nyári lombszíne zöld, nagyon enyhés lila árnyalattal.Japánba újév táján a házioltárt díszítették vele. Apró fehér virágai, májusban nyílnak. A novembertől beszínesedő termésbugák, borsó nagyságú bogyói, egész télen át ékesítik a bokrot. Normál kerti talajt, rendszeres öntözést igényel. Zöld háttér előtt és ősszel érvényesülnek leginkább különleges színei. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Akció!

    Gránátalma nagytermésű ‘Wonderful’ (100/120cm) K3

    Eredeti ár: 13 000 Ft.Aktuális ár: 10 000 Ft.
    Punica granatum 'Wonderful'
    Látványos termésű, Kaliforniai eredetű önporzó fajta: a gyümölcsök tömege a másfél kilót is elérheti, színük kívül-belül intenzív sötétpiros. Kiváló ízű, bőlevű, friss fogyasztásra és lének is kitűnő. Bokra erős növekedésű, bőtermő, ellenálló. A pangó vizet nem kedveli. Kb -15 fokig bírja a hideget, ha ennél hidegebb van, akkor tövig visszafagy és onnan hajt újra. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. A termést Októberben éretlenül szedjük le. Hűvös kamrában ládában sokáig tárolható. Fogyasztás előtt alma mellé bekötve egy zacskóban érlelhető meg. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa lédús, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az almáénak 10-szerese. Virágzási idő: Május végétől. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, gyengülhet a növény ellenállóképessége. Egy hím ivarú növény (Tomuri) 3-4 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayward' nagy gyümölcsű, kellemes ízű, bőségesen teremő fajta. Ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut 1 porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorban ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes! Előnyös, ha van lehetőség a kiwit szélvédett helyre telepíteni. Minden híreszteléssel ellentétben a kiwi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező a számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kiwinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkezhetnek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen (min.60*60cm), annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Miután elültettük növényeinket, az első évben a begyökeresedés zajlik, a csemeték kinevelésére kell koncentrálni. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk! Ehhez egy ideiglenes, több méteres, egyenes oszlopra van szükségünk, amely mentén növényeinket magasra kell növeszteni. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kiwi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Metszés A kiwitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kiwinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű.  Így a helytelenül metszett kiwin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett tulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kiwi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen. Alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kiwi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje Május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kiwi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: semleges (ami fontos, hogy már ültetésekor is érett marhatrágyával, vagy komposzttal keverjük össze a kivett földet és úgy iszapoljuk vissza)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény: nagy vízigényű
    Fényigény: félárnyék
  • Trachelospermum jasminoides
    Megkapó látvány és illat egész nyáron.
    Örökzöld, 5-6 méter hosszan kúszó növény. Egész nyáron hozza fantasztikusan illatos (jázmin illatú) hófehér, spirálosan csavart szirmú virágait. Védett déli fekvésbe, esetleg ház közelében jó mikroklímájú helyre ültessük, vagy fagyzugosabb helyen leanderhez hasonlóan teleltessük. Annyit bír, mint a füge. Nyáron öntözést igényel. Sokféleképpen alakítható, futtatható rácsra, pergolára, falra, fára, nevelhető sövényként, stb. Virágzóképes konténeres növények.
    Talajtípus: közömbös
    Télállóság: -15°C
    Tápanyagigény: közepes
    Vízigény: nagy
    Fényigény: teljes napfény
    A fotó illusztráció.
  • Asimina triloba 'Susquehanna'

    Peterson-válogatás.

    Késői érésű, prémium minőségű Indián banán fajta, amely rendkívül nagy méretű és kiváló ízű gyümölcséről ismert. Húsa sűrű, krémes állagú, magtartalma alacsony, íze gazdagon édes, trópusi ízjegyekkel. Az oltott növények már 4 éves koruktól termőre fordulnak és egységes termésminőséget biztosítanak.

    Főbb jellemzők

    • Végső magasság: kb. 3–5 m
    • Érési idő: időjárásfüggő Szeptember – Október
    • Termés: extra nagy, zöldessárga héjú gyümölcs
    • Húsállag: sűrű, krémes, kevés mag
    • Ízvilág: banános, mangós, vaníliás aromák
    • Termőképesség: rendszeresen és bőven terem
    • Fagytűrés: kiváló, akár –25 °C
    • Porzás: nem önporzó, ezért bármelyik másik asimina fajta ültetése ajánlott 10 méteren belül

    Ültetési és gondozási igény

    Félárnyékos hely, vagy árnyékolás ajánlott. Karógyökeres növény, amire érzékeny, ezért ültetéskor a konténerből óvatosan kell kiemelni a földlabdát, hogy az ne essen szét! Ajánlott ültetőgödör méret: legalább 60 x 60 x 60cm, nagyobb lehet, ami megkönnyíti a begyökeresedést. A kivett földhöz keverjünk érett marhatrágyát, vagy komposztot és úgy iszapoljuk vissza. Ugyanarra a szintre süllyesszük a gödörben, ahogy a cserépben volt a növény. Ajánlott törzsmagasság: 80-100cm. A jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajban fejlődik a legszebben. Fiatal korban, ültetés után és kánikulában rendszeres öntözést igényel, később szárazságtűrése javul.

    Felhasználás

    Még mindíg ritkaságnak számító különleges gyümölcse alkalmas friss fogyasztásra, desszertekhez, fagylaltokhoz és turmixokhoz egyaránt.

    Konténeres növények.

  • Asimina triloba 'Tallahatchie'

    A Tallahatchie egyike annak a hét kiváló pawpaw fajtának, amelyet Neal Peterson növénynemesítő dobott piacra. A Tallahatchie Neal legújabb fajtája. Nehezen beszerezhető fajta. Kiváló ízével, alacsony magvak arányával és nagy hozamával ez a középszezonban érő fajta kötelező darab.

    Erőteljes növekedésű, bőtermő fajta, amely hosszúkás, nagy méretű gyümölcseiről és kiváló desszert minőségéről ismert. Gyümölcshúsa selymesen krémes, kevés magot tartalmaz, íze gazdagon édes, trópusi gyümölcsökre emlékeztető aromával. Az oltott növények gyorsabban fordulnak termőre és kiegyenlített termésminőséget biztosítanak.

    Főbb jellemzők

    • Végső magasság: kb. 3–5 m
    • Érési idő: időjárásfüggő Szeptember közepe – vége
    • Termés: nagy, megnyúlt alakú gyümölcs, átlagosan 200-230 grammos/db, kedvező gyümölcshús/mag aránnyal
    • Húsállag: lágyan krémes, kevés maggal
    • Ízvilág: banános, mangós, kevésbé édes
    • Termőképesség: rendszeresen és bőven terem
    • Fagytűrés: kiváló, akár –25 °C
    • Porzás: nem önporzó, ezért egy másik asimina fajta ültetése ajánlott 10 méteren belül

    Ültetési és gondozási igény

    Félárnyékos hely, vagy árnyékolás ajánlott. Karógyökeres növény, amire érzékeny, ezért ültetéskor a konténerből óvatosan kell kiemelni a földlabdát, hogy az ne essen szét! Ajánlott ültetőgödör méret: legalább 60 x 60 x 60cm, nagyobb lehet, ami megkönnyíti a begyökeresedést. A kivett földhöz keverjünk érett marhatrágyát, vagy komposztot és úgy iszapoljuk vissza. Ugyanarra a szintre süllyesszük a gödörben, ahogy a cserépben volt a növény. Ajánlott törzsmagasság: 80-100cm. A jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajban fejlődik a legszebben. Fiatal korban, ültetés után és kánikulában rendszeres öntözést igényel, később szárazságtűrése javul.

    Felhasználás

    Még mindíg ritkaságnak számító különleges gyümölcse alkalmas friss fogyasztásra, desszertekhez, fagylaltokhoz és turmixokhoz egyaránt.

    Konténeres növények.

  • Asimina triloba Sunglo Konténeres oltvány. Származási hely: Észak-Amerika Öntermékeny fajta, de a biztos terméshozamhoz érdemes különböző fajtákat egymás közelébe ültetni. Érdekesség, hogy legyek és pld a Rózsabogár porozza. Közepes méretű, éretten sárgás-zöld színű, illatos gyümölcsei néhány magot tartalmaznak. Értékes vitamin- és tápanyagforrás. Szeptembertől szüretelhető. Kártevői nincsenek. Lombhullató fája közepes méretű, kellemes formájú. Betegségeknek jól ellenálló, kártevők nem ismertek. Karógyökeret fejleszt, ezért tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű földet kedvel. Minden évben szükséges a tápanyag-utánpótlás.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • 2. éves konténeres oltványok.

    A fajta jellemzői

    • A ’IXL’ fajta keresztezés eredménye: a ‘Davis’ és ‘Overleese’ fajták keresztezéséből származik.

    • Kifejezetten későn érő fajta, a termés az idény végén várható.

    • Nagyobb termésre lett nemesítve: „large, late fruit” kifejezés szerepel a netes leírásban.

    • A fajtánál kereszt-megporzás szükséges: legalább két külön genetikai egyed (vagy fajtajelölésű változat) szükséges a jó terméshozamhoz.

    Télállóság: -30°C Víz- és tápanyagigény: közepes Fényigény: félárnyék ! A fotó illusztráció.
  • Asimina triloba Potomac Nemesítő: Neal Peterson (Peterson-sorozat egyik prémium fajtája) Gyümölcs mérete: nagyon nagy, akár 250–400 g Húsállomány: rendkívül krémes, magaránya alacsony Íz: édes, telt, vaníliás–pudingos karakter, kevés szálas rész → kimondottan desszert minőségű Érésidő: közép-késői Termőképesség: jó és kiegyenlített, nagy méret mellett is stabil hozamú Fagytűrés: kiváló (akár -30 °C alatt is) Fa habitusa: erőteljes növekedésű, szép szabályos koronát nevel Porzás: nem öntermékeny → más fajta szükséges mellé
    • prémium desszert fajta
    • extra nagy termés + kevés mag
    • erős ízélmény, magas piaci érték
    • kell mellé egyéb porzó fajta (pl. Shenandoah, Wells, Overleese)
    • csak félárnyékos helyre ajánlott az ültetése
    • ősszel dekoratív aranysárga lombozat jellemzi
    Konténeres oltványok.
  • Yantarny / Jantarnyj (Cornus mas) Ukrán nemesítésű, ritka sárga termésű som. A rendelkezésre álló források alapján a termése borostyánsárga, közepes méretű, és kifejezetten bőtermő. Különleges, Ukrajnából származó somfajta, amelyet ritka, borostyánsárga színű termése tesz igazán egyedivé. Termése ízletes, a hagyományos piros somoknál édesebb, kevésbé savas. Friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt kiváló. Napos, meleg fekvésben fejlődik a legszebben, talajra nem különösebben igényes, amennyiben a talaj jó vízelvezetésű. Rendkívül télálló, az ukrán forrású fajta kb. –29°C-ig ellenálló. Virágzása nagyon korai, ezért tavasszal az elsők között díszíti a kertet sárga virágaival. A 3,2–4 g-os, ovális, borostyánsárga termések augusztus végétől szeptember elejéig érnek. Különösen bőtermő fajta: egy 10 éves bokorról akár évi 30 kg termés is szüretelhető megfelelő körülmények között. Kifejlett korában körülbelül 2–4 méteres kis fává vagy bokorrá fejlődik, széles, piramis alakú koronával. A jobb terméskötődés érdekében más somfajtával együtt érdemes ültetni. Konténeres oltványok.
  • Musa sikkimensis Red tiger Himalájából származó, sötétbarnán, véletlenszerűen csíkozott levelű banán. Mintázata fiatal korában még nem jellemző! Télálló, a kertbe kiültethető dekoratív fajta. Igényei és teleltetése megegyezik a Japán banánéval (Musa basjoo). Szélvédett helyen a legszebb. Konténeres növények. A fotó illusztráció. Kifejlett növényeket ábrázol.
  • Zanthoxylum piperitum
    Lombhullató cserje, vagy kisebb fa, átlag 2x2 méter terjedelmű. Kína, Japán, Korea hegyeinek gyakori növénye. Magyar elnevezése szecsuáni származására utal. Átellenes állású, szárnyalt levelei mutatósak. A levélalapok tüskések. Egylaki növény, egyivarú virágokkal. Jelentéktelen, sárga virágai Május-Június hónapokban nyílnak. Ragyogó vörös és illatos bogyói őszre bíborszínűvé érnek. Termést már a 2-3 éves növény is hoz. Metszéssel alakítható. A termés illóolaja terpénekben és dipenténekben, a levélé pedig monoterpén származékokban és hat szénatomos telítetlen vegyületekben gazdag. A szecsuáni borsnak botanikailag semmi köze a fekete, vagy a fehér borshoz. Alkalmazási is eltér a megszokottól, hiszen itt nem a fekete mag kerül elfogyasztásra, hanem az először rózsaszínű, majd száradás után fekete magköpeny. Egészben, vagy őrölt formában használjuk a mámoros illatú magköpenyt. Több ázsiai fűszerkeverék alkotórésze. Az íze valóban friss borsos, a citrom és a menta íz keveredve borzongató, nyelvzsibbasztó érzést generál, ha magában elrágjuk. Gyógyhatása: Segíti az emésztést, vértisztító. Írásos feljegyzések szerint elpusztítja a parazitákat, és megszünteti a hasfájást. Rövid időre megszünteti a fogfájást. Gasztronómiai jelentősége és felhasználása: A receptekben gyakran ajánlják előbb úgy megpirítani, hogy még benne van a fekete fényes mag, aztán szétnyomjuk, és a magot kidobjuk. A kínai konyha egyik jellegzetes fűszerhasználati módja, hogy a szecsuáni borsot sóval együtt száraz serpenyőben átsütik. Ezt kis tálkában teszik az asztalra, és ebbe mártogatják a különböző sült húsokat (csirke, kacsa, disznó). Többnyire a főzés végén teszik az ételbe. Gyömbérrel, és a csillagánizzsal együtt, az erős szecsuáni konyha népszerű fűszere. Amikor sokat eszünk belőle, a szájunk elzsibbad ez a „Ma la”. A szecsuáni bors olaj formájában is használatos «Sichuan pepper oil». Nagyon népszerű ételek a forró olajban készült tészta. Közismert recept a gyömbérrel, szecsuáni borsos olajjal, barna cukorral, rizsecettel, és zöldségekkel készült tészta. Az indonéz konyha megőrölve, csilivel keverve adja a hús és halételekhez. A szecsuáni bors az egyik alapvető fűszere a nepáli, bhutáni, tibeti konyháknak, mivel ezeken a területeken termesztik. Az egyik himalájai jellegzetesség a momo — a hagymával, fokhagymával, és szecsuáni borssal ízesített darált jak hússal töltött félhold alakú tésztás 'táskák'. Japánban a Zanthoxylum sancho megszárított és porrá őrölt leveleit teszik mértékkel a tésztalevesekbe. Az egész és friss leveleket a kinomet, használják a zöldségek, különösen a bambuszrügyek aromatizálására, és a levesekbe. A szecsuáni bors az egyik összetevője a tradicionális kínai ötfűszer keveréknek, és a Shichimi togarashi, a japán hétfűszer keveréknek is. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Laurus nobilis
    Ez egy örökzöld fa, amely jól bírja a nyírást, sövénynek is alkalmas.
    Napos, meleg fekvést igényel.
    Sokféle ételhez használható, levelét a napon szárítják. Levesek, burgonya, bab, paradicsomos ételek, főzelékek, szószok, mártások, sültek ízesítéséhez és uborka, tök, zöld paradicsom, káposzta eltevéséhez használható. Nem csak a levelét, hanem az őrölt termését is használják fűszerkeverékekhez. Étvágyjavító, vizelethajtó, segíti az emésztést. Leveléből gyógytea készíthető. A dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe. Már a XVI. századtól tartották Magyarországon dézsás növényként, a bejárati ajtók mellett. Kiültethető szabadföldbe, a tűző napot is tökéletesen bírja! Ha sövényt szeretnénk 40 cm távolságra ültessük egymástól a töveket. Bármilyen formára nevelhető, alakítható. Konténeres növények.
    Talajtípus: lúgos (meszes)
    Télállóság: -17°C
    Tápanyagigény: közepes
    Vízigény: közepes
    Fényigény: teljes napfény