/Télálló egzóták
  • Fénylő sötétzöld lombú cserje, vagy nagyobb bokor, melynek ehető, magas vitamin- és antioxidáns tartalmú, fekete színű bogyói Szeptembertől fürtökben, gazdagon teremnek és hetekig szüretelhetőek. Télálló, bőtermő, tüskementes, minimális gondozást igénylő, könnyen tartható növény. Földtípusban nem válogat, ideális körülmények között minden évben megbízhatóan terem, tűző napot is bírja kellő locsolás mellett. Áfonyához hasonló bogyója jól fagyasztható (ezáltal csersavasságát szinte el is veszti), természetes ételszínezéknek is kiváló. Egészségtudatos táplálkozást követőknek, daganatos betegeknek alap szuperfood gyümölcs! Lombja őszre a vörös árnyalataiban játszik. Konténeres növények.
  • Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. A termést Októberben éretlenül szedjük le. Hűvös kamrában ládában sokáig tárolható. Fogyasztás előtt alma mellé bekötve egy zacskóban érlelhető meg. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa lédús, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az almáénak 10-szerese. Virágzási idő: Május végétől. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, gyengülhet a növény ellenállóképessége. Egy hím ivarú növény (Tomuri) 3-4 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayward' nagy gyümölcsű, kellemes ízű, bőségesen teremő fajta. Ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut 1 porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorban ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes! Előnyös, ha van lehetőség a kiwit szélvédett helyre telepíteni. Minden híreszteléssel ellentétben a kiwi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező a számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kiwinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkezhetnek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen (min.60*60cm), annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Miután elültettük növényeinket, az első évben a begyökeresedés zajlik, a csemeték kinevelésére kell koncentrálni. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk! Ehhez egy ideiglenes, több méteres, egyenes oszlopra van szükségünk, amely mentén növényeinket magasra kell növeszteni. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kiwi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Metszés A kiwitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kiwinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű.  Így a helytelenül metszett kiwin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett tulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kiwi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen. Alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kiwi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje Május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kiwi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: semleges (ami fontos, hogy már ültetésekor is érett marhatrágyával, vagy komposzttal keverjük össze a kivett földet és úgy iszapoljuk vissza)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény: nagy vízigényű
    Fényigény: félárnyék
  • Konténeres növények. A fotó illusztráció.
  • Asimina triloba 'Davis' Amerikai fajta. Corwin Davis nemesítése. Régóta ismert, világszerte ültetett, bizonyított korai fajta. Gyümölcse édes, rendkívül ízletes, kissebb méretű fája pedig őszre színpompás levelekkel díszít. A megfelelő terméshozamhoz más fajta oltvány ültetése is javasolt. Konténeres növények. A fotó illusztráció.
  • Punica granatum Provence Fiatalon termőre forduló, 1,5-2 m magasra növő cserje, vagy bokor. Származási hely: Franciaország Júniustól őszig folyamatosan hozza magas díszértékű élénk-narancs színű szimpla virágait. Nagy, 7-10 cm átmérőjű finom vörös magvú termései Októberben érnek. Konténeres, bokros növények. Télállóság: védett, napos helyen -15°C Vízigény: közepes Tápanyagigény: közepes Talajtípus: közömbös, meszes
  • Különleges levelű és virágú díszfa. Kifejlett várható  méret: 3-4 magasság, 4-5m szélesség. A Júdásfa jellegzetessége, hogy tavasszal, a levelek megjelenése előtt díszítik - még a törzsön is megjelenő, dekoratív virágai. A lombkoronát alkotó fényes,  szív alakú levelei borvörösek. A korona szélesebb lesz, mint magasabb. Növénytársításban szépen mutat világosabb virágú/lombú növényekkel. Meglehetősen jól tűri a hőt és a szárazságot (figyelembe kell venni, hogy nem a kiültetés évében!) Télálló. Könnyen tartható. Földtípusban nem válogat. Közepes vízigényű. Akár tűző napra is ültethető. Konténeres növények.
  • Eriobotrya japonica 'Tanaka' Alany: birsalma 2-3 méteresre növő bokor, vagy fa. Törzse egyenes fejlődésű, alacsonyan elágazó. Sűrű, gömbölyű koronát fejleszt. Levelei kemények, lándzsaszerűen hegyesek, fényes-sötétzöld felületűek. Fiatalon felületüket fehéres, viaszos bevonat borítja. Virágai a hajtások csúcsi részén 10-20 cm hosszú virágzatba tömörülve jelennek meg. A virágok fehérek, vagy krémsárgák, mézillatúak. A termések fürtökben fejlődnek. Gömbölyűek, oválisak vagy hengeresek. Színük: világostól a sötét narancssárga árnyalatai. A termések héja vékony, felülete sűrűn molyhos, egy, vagy kettő, 2 cm körüli, sima felületű, sötétbarna mag található. A magokat hártya veszi körül. Leveses húsa üdítően édes-savanykás, kellemesen illatos. Részben öntermékeny északi szubtrópusi növény. Különleges aromája miatt gyümölcse ritka csemege. Félárnyékos, szélvédett helyet kedvel, talajtípusra közömbös, átlagos vízigényű, -15ºC-ig télálló érdekesség. Konténeres növények.
  • Asimina triloba 'Sunflower'
    Az annónafélék családjába tartozó, kisebb termetű lombhullató cserje, vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése banánra emlékeztet, héján az érés során fekete foltok jelenhetnek meg, ez nem befolyásolja az ízét. Augusztus közepétől szedhető. Éretten puhul, jellegzetes, finom illata van. Az íze egyesek szerint a mangóéra, mások szerint a vaniliasodóra (vaniliapudingra) emlékeztet, ami biztos, hogy az egyik legfinomabb trópusi jellegű, tápláló gyümölcs. Frissen fogyasztható. Hosszabb tárolásra nem alkalmas. Leginkább a fán tárolható, amíg le nem esik. Semleges, vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Talajtípusra nem érzékeny. Fiatal korában érdemes gyakrabban öntözni, főleg kiültetése után több hétig (télen nem kell). Nagyon jó télálló képességű, akár a -30°C -t is kibírja. A természetes beporzás feladatát a különböző rovarfajok végzik (rózsabogár, légy, stb.). Konténeres oltványok.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30°C
    Tápanyagigény:
    Közepes
    Vízigény:
    Nagy
    Fényigény:
    Félárnyék
    Az oltványok általában 4 éves koruktól fordulnak termőre, de meg kell erősödjenek az ágai, hogy elbírják a gyümölcsöket.

    Nézze meg rövid ismertető videónkat az Indián banánról:

    https://www.youtube.com/watch?v=_tLjvKNvbbA&feature=youtu.be
  • Konténeres oltvány dús, bókoló koronával, gyönyörű szeldelt levelekkel. Télállóság: -20°C Fényigény: napos/félárnyékos Tápanyagigény: közepes Vízigény: közepes Földtípus: közömbös
  • Punica granatum Mollar de Elche Spanyol eredetű, közepes bokor- és termésméretű, sárgás-narancsszín héjú, ehető termésű gránátalma fajta. Gyümölcsei édesek, lédúsak, magjai minimálisak. Virágjaival Május-Júniusban díszít. Késői érésű fajta. A Wonderful és a Mollar a legkedveltebb és legjobb minőségű gránátalma fajták az élelmiszeriparban, kereskedelemben és a vendéglátásban. Napos, szélvédett helyre, tápdús talajba ültessük. Törzses-koronásra kialakított sokéves konténeres oltványok. Vízigény: átlagos Télállóság: -15ºC  
  • Ziziphus jujuba "Thornless" Tüske nélküli, részben önporzó, közepes méretű lombhullató fa. Ha növelni akarjuk a termésmennyiséget, ültessünk mellé egy másik Jujuba fajtát is, így mindkét fa bőségesen fog teremni. Termése közepes méretű. Finom gyümölcse ellenére igénytelen növény. Földtípusban nem válogat, tűző napra is ültethető. Kártevői nem ismertek. A hideget (-25°C) és a meleg, száraz időjárást is elviseli. Az oltványok hamar, akár már a kiültetés évében termőre fordulnak. Fontos, hogy csak akkor, ha megfelelő körülményeket biztosítunk. Kiültetésekor és később tavasztól-őszig 3-4 havonta adjunk szerves trágyát a koronacsurgóba bedolgozva. Ideális körülmények között 50-60cm-t is tud nőni évente. Konténeres oltványok.
  • Olaszország legtélállóbb olivafajtája. Ideális körülmények esetén rendkívül bőségesen termő olasz fajta. Bogyójának olajtartalma magas, 23-28%! Íze erős, aromás, éretten sötét-lilás. A szélsőséges időjárást nehezebben viseli a többi olivához képest, de szép szellős, egyenletes lombkoronát növeszt. Önporzó, de kiváló porzópárnak is. Télállóság: -15°C Fényigény: teljes napfény Vízigény: a kiültetés utáni évben minimális Földtípus: közömbös Konténeres növény.
  • Nandina domestica
    Ritkán elágazó hajtású, bambusszerű megjelenésű cserje. 1.-1.5 m, örökzöld növény a bambuszhoz semmi köze, a borbolyafélék családjába tartozik. Fűzlevélszerű levélkéi keskenyek, vékonyak, kihajtáskor- valamint télen is- vöröses színűek.Nyári lombszíne zöld, nagyon enyhés lila árnyalattal.Japánba újév táján a házioltárt díszítették vele. Apró fehér virágai, májusban nyílnak. A novembertől beszínesedő termésbugák, borsó nagyságú bogyói, egész télen át ékesítik a bokrot. Normál kerti talajt, rendszeres öntözést igényel. Zöld háttér előtt és ősszel érvényesülnek leginkább különleges színei. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Pinus pinea
    Európai Nyugat-Mediterrán vidékein honos fenyő. Az ikermagvas fenyők családjába tartozik. Ma már északi és keleti irányba messzire terjedt, sokfelé ültetik egzotikus szépségéért. Ernyőszerű koronája meghatározza a dél-európai tájak arculatát. Gyakori kísérője a tengerpartoknak. Egyenes magas törzsén az ágak lapos , ernyőszerű koronát alkotnak. 10-20 cm-es tűi viaszfényűek, sötétzöldek, párosával fejlődnek. A tobozok nagyok 10-15 cm esek, fényes barnák. Nem önporzó. Ha fenyőmagot szeretnénk fogni, akkor legalább 2 növény ültetése szükséges. Az ősszel érő termések Szeptember-Októberben felnyílnak és a magok kiszóródnak. A magok kemény héja alatt, puha sárgásfehér magbél található. Ez a 'mandula' nagy tápértékű, olajban gazdag csemege. Fái nálunk is szépen áttelelnek.
    Konténeres, koronás fák.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Diospyros kaki 'Tipo'
    Az összes datolyaszilva fajtánk közül a legnagyobb termésű. Nagy termései (35-50 dkg) világos narancs színűek, gömbölyűek, magmentesek. Beérlelve nagyon finom édes. Októbertől szüretelhető. PCA besorolású. Éretlenül csersavas, de ha van mellette másik fajta datolyaszilva, akkor csersavmentes lesz. Önporzó.­ Csersavasan előnye, hogy gyümölcsei télen hónapokig eltarthatóak egy hűvös, fagymentes kamrában. Fogyasztás előtt néhány nappal 2x annyi alma mellé betéve kössük be légmentesen egy zacskóba és vegyük ki, ha már szép sötét narancssárga és puha. A csumáját eltávolítva egyszerűen kikanalazható a héjból. Konténeres oltványok. Ültetési javaslat: Ásott gödörméret 80×80×50/60cm A gödör beiszapolása legalább 10L vízzel Fánként 10/15kg érett szarvasmarhatrágya keverése a kidobott földhöz, majd a keverék visszadolgozása, tömörítése. Újabb locsolás. A facsemete alapos kikötözése rugalmas (!), lehetőleg gumikötözővel. Az első év a begyökeresedés időszaka, így ha nem esik rendszeresen csapadék, többször nagyobb adag vízzel szükséges locsolni. Általában a beültetés utáni 2. évtől indul meg erősebben a növekedése. Konténerben lévő növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
  • Pyrus pyrifolia Kosui 1959-től jegyzett Japán fajta, mely elterjedt egész Európában. A több, mint 3000 éve termesztett kelet-ázsiai fajták hazánkban még csak most kezdenek elterjedni. Ezek a fák sokkal ellenállóbbak és igénytelenebbek, ugyanakkor termésük valamivel kisebb, alacsonyabb nedvtartalmú, alakja inkább almára hasonlít. A Kosui fajta gyümölcse közepesen nagy (100-150g), húsa édes és illatos, Augusztus közepétől szedhető. Fája igen hamar termőre fordul, azonban érdemes szélvédett helyre ültetni, mert a fiatal csemete koronája törékeny lehet. Jó pollenadója a Hosui-nak, de a biztos beporzás érdekében jó más, európai körtefajta is, pld a Vilmos. Bőtermő fajta. Szabadgyökerű oltvány, melyet ősszel a legideálisabb elültetni.