/Télálló egzóták
  • Diospyros kaki 'Tipo'
    Az összes datolyaszilva fajtánk közül a legnagyobb termésű. Nagy termései (40-50 dkg) világos narancs színűek, gömbölyűek, magmentesek. Beérlelve nagyon finom édes. Októbertől szüretelhető. PCA besorolású. Éretlenül csersavas, de ha van mellette másik fajta datolyaszilva, akkor csersavmentes lesz. Önporzó.­ Csersavasan előnye, hogy gyümölcsei télen hónapokig eltarthatóak egy hűvös, fagymentes kamrában. Fogyasztás előtt néhány nappal pár alma mellé betéve kössük be légmentesen egy zacskóba és vegyük ki, ha már szép sötét narancssárga és puha. A csumáját eltávolítva egyszerűen kikanalazható a héjból. Ültetési javaslat: Ásott gödörméret 80×80×50/60cm A gödör beiszapolása legalább 10L vízzel Fánként 10/15kg érett szarvasmarhatrágya keverése a kidobott földhöz, majd a keverék visszadolgozása, tömörítése. Újabb locsolás. A facsemete alapos kikötözése rugalmas(!), lehetőleg gumikötözővel. Az első év a begyökeresedés időszaka, így ha nem esik rendszeresen csapadék, többször nagyobb adag vízzel szükséges locsolni. .
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Gaura coccinea neomexicana
    80-100 cm magasra növő, évelő növény. Májustól-októberig virágzik, bájos, hófehér pillangókra hasonlító virágaival magához vonzza a tekintetet. Nagy kerek bokorrá alakul, már az év végére. Ősszel vissza kell vágni a talaj közelében, télen nem szükséges takarni, gyökérről újra kihajt. Ha dézsában tartjuk, akkor érdemes fagymentes helyen teleltetni. Félárnyékos, napos helyre való, talajban nem válogat, de tápanyagban gazdag, nedves talajon virágzik a legszebben. konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Nandina domestica
    Ritkán elágazó hajtású, bambusszerű megjelenésű cserje. 1.-1.5 m, örökzöld növény a bambuszhoz semmi köze, a borbolyafélék családjába tartozik. Fűzlevélszerű levélkéi keskenyek, vékonyak, kihajtáskor- valamint télen is- vöröses színűek.Nyári lombszíne zöld, nagyon enyhés lila árnyalattal.Japánba újév táján a házioltárt díszítették vele. Apró fehér virágai, májusban nyílnak. A novembertől beszínesedő termésbugák, borsó nagyságú bogyói, egész télen át ékesítik a bokrot. Normál kerti talajt, rendszeres öntözést igényel. Zöld háttér előtt és ősszel érvényesülnek leginkább különleges színei. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. A termést Októberben éretlenül szedjük le. Hűvös kamrában ládában sokáig tárolható. Fogyasztás előtt alma mellé bekötve egy zacskóban érlelhető meg. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa lédús, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az almáénak 10-szerese. Virágzási idő: Május végétől. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, gyengülhet a növény ellenállóképessége. Egy hím ivarú növény (Tomuri) 3-4 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayward' nagy gyümölcsű, kellemes ízű, bőségesen teremő fajta. Ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut 1 porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorban ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes! Előnyös, ha van lehetőség a kiwit szélvédett helyre telepíteni. Minden híreszteléssel ellentétben a kiwi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező a számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kiwinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkezhetnek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen (min.60*60cm), annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Miután elültettük növényeinket, az első évben a begyökeresedés zajlik, a csemeték kinevelésére kell koncentrálni. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk! Ehhez egy ideiglenes, több méteres, egyenes oszlopra van szükségünk, amely mentén növényeinket magasra kell növeszteni. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kiwi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Metszés A kiwitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kiwinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű.  Így a helytelenül metszett kiwin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett tulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kiwi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen. Alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kiwi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje Május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kiwi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: semleges (ami fontos, hogy már ültetésekor is érett marhatrágyával, vagy komposzttal keverjük össze a kivett földet és úgy iszapoljuk vissza)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény: nagy vízigényű
    Fényigény: félárnyék
  • Latin név: Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények. Az ár 1db-ra vonatkozik.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Magnolia grandiflora 'Gallisoniensis'
    Nagyvirágú (Örökzöld) liliomfa Lombozat: örökzöld; levelei merevek, fényes zöldek, fonákjuk molyhos, barna. Virágzat: nagy 20 cm átmérőjű, fehér, kehelyszerű, illatos Virágzási idő: Június - Július Metszés nélküli méret: Szélesség: 8 – 12 m Magasság: 15 – 20 m Fényigény: teljes napfény, félárnyék Vízigény: közepesen vízigényes Talajigény: semleges Tápanyagigény: közepes Kiválóan nyírható, jól tűri a meszes talajokat is. -25 fokot is elvisel. Konténeres növények. A fotó illusztráció.
  • Matteuccia struthiopteris
    A struccpáfrány egy elegáns küllemű, terjedő tövű páfrányféle, mely ideális körülmények között sűrű kolóniákat képes kialakítani a kert egy árnyas, üde talajú zugában. Szólóként, vagy csoportban ültetve is kellemes látványt nyújtó, 50-150 cm magasra növő, évelő növény. Függőlegesen álló erőteljes gyöktörzséből hajtanak ki a tölcsér alakba rendeződött asszimiláló és ezen belül a különálló spóratermő levelek (sporofillum). A levelek kétszeresen szárnyasan összetett, hosszúkás-lándzsás alakúak, világoszöldek kifejlett állapotban ívesen kihajlanak. A levélszárnyacskák ép szélűek. A termőlevelek alig 50 cm-esek, felállóak, egyszeresen szárnyasan összetettek, kezdetben barnászöldek és a szárnyacskák összegöngyöltek. Betegségek, kártevők ritkán károsítják. Árnyékos, félárnyékos fekvést, nyirkos, humuszban gazdag talajt kedvel. Földjét lehetőleg sose hagyjuk kiszáradni, különösen a meleg nyári napokon. A levelek télire visszahúzódnak. A növény tavasszal tőről hajt újra. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Opuntia Compressa Őshonos Észak-Amerikában, jó télálló-képességű, így északon is megél, mint pld Kanada. Élénk-sárga telt virágai 5-7 cm átmérőjűek. Virágzási idő: Június-Július. Bordó gyümölcse ehető, 3-4 cm nagyságú. Átlagosan 15 cm hosszú 1cm vastag levelek jellemzik. Napos száraz területek, sziklakertek, rézsűk növénye. A növény 1 -2 négyzetméteres telepeket alkot. Virágzáskor csodaszép! Végleges magassága 20-30 cm. Ősszel a levelei a földre fekszenek és tavasszal kiegyenesednek. (Innen a henye kifejezés.) Télállóság: -30°C Az ár 1db levélrizómára vonatkozik. Kerti földbe 1/3-ig függőlegesen beültetve 2-3 hét alatt begyökeresedik.
  • Asimina triloba
    Általános leírása:
    Az annónafélék családjába tartozó, kisebb termetű lombhullató cserje vagy fa. Csoportosan fejlődő, ehető, 10-20 cm hosszú termése banánra emlékeztet, héján az érés során fekete foltok jelenhetnek meg, ez nem befolyásolja az ízét. Augusztus közepétől szedhető. Éretten puha, jellegzetes illata van. Az íze a tejsodóra emlékeztet, az egyik legfinomabb trópusi jellegű, nagyon tápláló gyümölcs. Frissen fogyasztható, de hűtőben akár 3 hétig is eltartható. Semleges vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Fiatal korában érdemes árnyékolni és rendszeresen öntözni. Nagyon jó télálló képességű, akár a -30 fokot is kibírja. A termések jobb kötődéséhez ajánlott 2 különböző növény ültetése. Beporzás: A pawpaw virága kétivarú, tartalmazza a hím és a nős reprodukciós részt, de nem önporzó (kivéve 2 fajta, a Sunflower oltvány! és a Prima). Ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni (pl.: 2 különböző oltványt, 1 oltványt és 1 magoncot vagy 2 magoncot). A virág hímelőző (protogynaus) és az érett kifejlett bibe nem túl hosszú ideig fogékony, amikor a hím pollenek hullanak és szüksége van idegenbeporzásra, egy másik, pawpaw fától. A természetes beporzás feladata a nem túl nagy érdeklődést mutató légy és bogárfajokra van bízva. Ezért a legjobb megoldás a hobbi kertész számára a kézi beporzás, használjunk kicsi, puha ecsetet a virágpor bibére juttatásához. A pollent éretten kell összegyűjteni, amikor a portok barnás színű, laza, omlós, porlós. A pollen szemcséknek sárgás színben láthatóaknak kell lenniük az ecset szőrén. A bibe akkor fogékony, mikor a vége zöld, fényes, és ragadós és a portok szilárd (tömör) és zöldes-világos-sárga színű. A magoncok általában 6-7 éves korukban fordulnak termőre. Konténeres növények. A fotó illusztráció.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30°C
    Tápanyagigény:
    Közepes
    Vízigény:
    Nagy
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Örökzöld (hónapokig színes) cserje. Átlagos magassága: 1-1.5 m.
    Fűzlevélszerű levélkéi keskenyek, vékonyak, színük változékony, kihajtáskor- valamint télen is- vöröses színűek.
    Nyári lombszíne zöld, nagyon enyhés lila árnyalattal.
    Japánba újév táján a házioltárt díszítették vele. Apró fehér virágai Májusban nyílnak.
    A novembertől beszínesedő termésbugák, borsó nagyságú bogyói, egész télen át ékesítik a bokrot.
    Volt, ahol figyelemreméltó, dekoratív sövényt neveltek belőle, van, ahol szoliterként tartják, tetszőlegesen alakítható.
    Normál kerti talajt, rendszeres öntözést igényel. Évente legalább 1x tápanyagot is adjunk.
    Zöld háttér előtt érvényesülnek leginkább különleges színei. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Magnolia grandiflora Gallisoniensis Oszloposra nevelt, egyenes törzsű forma. A fotó illusztráció. Életkor: kb 4 év Konténeres növények.
  • Ficus carica 'Dalmatie' Éretten is zöldes héjú termése hosszúkás alakú, belül piros cirmos, nagyon finom édes. Védett, napos, tápanyagban gazdag helyre ültessük. Évente trágyázzuk (érett marhatrágya, vagy érett komposzt). Konténeres növények. Talajigény: közömbös Tápanyag és vízigény: átlagos Fagytűrés: -15C fok  
  • Punica granatum Provence Fiatalon termőre forduló, 1,5-2 m magasra növő cserje. Származási hely: Franciaország Júniustól őszig folyamatosan hozza magas díszértékű élénk-narancs színű szimpla virágait. Nagy, 7-10 cm átmérőjű finom vörös magvú termései októberben érnek. Konténeres, bokros növények. Télállóság: védett, napos helyen -15°C Vízigény: közepes Tápanyagigény: közepes Talajtípus: közömbös, meszes
  • Latin név: Gaura coccinea neomexicana
    80-100 cm magasra növő, évelő növény. Májustól-októberig virágzik, bájos, hófehér pillangókra hasonlító virágaival magához vonzza a tekintetet. Nagy kerek bokorrá alakul, már az év végére. Ősszel vissza kell vágni a talaj közelében, télen nem szükséges takarni, gyökérről újra kihajt. Ha dézsában tartjuk, akkor érdemes fagymentes helyen teleltetni. Félárnyékos, napos helyre való, talajban nem válogat, de tápanyagban gazdag, nedves talajon virágzik a legszebben. konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Punica granatum Mollar de Elche Spanyol eredetű, közepes bokor- és termésméretű, sárgás-narancsszín héjú, ehető termésű gránátalma fajta. Gyümölcsei édesek, lédúsak, magjai minimálisak. Virágjaival május-júniusban díszít. Késői érésű fajta. A Wonderful és a Mollar a legkedveltebb és legjobb minőségű gránátalma fajták az élelmiszeriparban, kereskedelemben és a vendéglátásban. Napos, szélvédett helyre, tápdús talajba ültessük. Vízigény: átlagos Télállóság: -15ºC Konténeres növények.  
  • Fatsia japonica Származási hely: Japán és Korea déli része Leginkább feltűnő formájú leveleivel díszítő, akár 2-3 m magasra is megnövő örökzöld cserje. Dézsában is tartható, de védett helyre ki is ültethető. Ha dézsában teleltetjük, akkor egy 10°C körüli világos hely szükséges. Kevés gondozást igényel. Kerüljük a túlöntözését, mert a gyökérzet rothadásnak indulhat. Télállóság: - 15°C Fényigény: félárnyék Konténeres növények.