/Futónövények
  • Clematis 'Minister' konténeres futónövény. Virága: feltűnő, nagyméretű, 15cm átmérőjű, csillag alakú, sötétlila szirmú, közepén rózsaszín csíkkal. Virágzási idő: májustól szakaszosan szeptemberig. Végleges hossza 4-5 méter. Támasztékot igényel, melyre kapaszkodhat. A tövét mulcsozzuk.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Rubus idaeus 'Malling promise' konténeres növény Korai fajta piros málna mely júniustól szüretelhető, bőtermő, nagytermésű, kellemes ízű. Tövénél ajánlatos mulcsozni. Csak a 2. éves vesszőin terem.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Napos/félárnyék
  • Latin név: Bougainvillea
    Dél-Amerikából származó, 3-4 m magasra kapaszkodó, tüskés kúszónövény. Európában a mediterrán éghajlatú országok házfalain gyakran díszlik. Természetes élőhelyén áprilistól októberig virágzik, de nem virága, hanem elszíneződő fellevelei fő ékei, melyek nagy tömegben és élénk színekben virítanak. A fellevelek lehetnek lilák, pirosak, rózsaszínek, narancssárgák, sárgák, vagy fehérek, melyek közül az apró sárga kis virágai kikandikálnak. A murvafürt virágzására akkor számíthatunk, ha nagyon világos, napos helyen tudjuk nevelni. Fürödjön a napfényben! A növény mindig nézzen az Egyenlítő felé - tartják az ausztrál kertészek - függetlenül attól, hogy az északi vagy a déli féltekén "tartózkodik"-e a növény. Nekünk tehát tavasztól őszig déli fekvésű fal előtt, teraszon vagy napos ablakban kell tartani. Ha nincs mögötte fal, amelyre erőteljesen növekvő, tüskés ágai felkapaszkodjanak, tűzzünk a cserépbe erős, hosszú karókat. Kedveli a laza, jó vízáteresztő, tápdús kerti földet. A virágok, pontosabban a színes fellevelek száma meghatványozódik, ha a növekedési periódusban (tavasztól nyár derekáig) hetente tápoldatozzuk, majd virágzás után erősen visszametsszünk minden ágat. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Passiflora Amethyst
    Eredetileg trópusi területeken előforduló kúszócserje. Többszörös keresztezéssel létrehozott multihibrid. Löszös, laza, tőzeges, vagy jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag és mésztartalmú talajt kedveli. Bőségesen öntözzük, 2-3 naponta. Nem bírja a szárazságot. Fényigénye közepes, a direkt napfényt vagy a félárnyékot kedveli. Fagyérzékeny. Erőteljes növekedésű, gazdagon virágzó növény. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Passiflora 'Belotii'
    Keresztezéssel előállított hibrid (P. alata x P. caerulea). Fásodó szárú évelő kúszócserje. Termést nem érlel. Látványos tricolor virágai tenyérnyi nagyságúak, májustól-novemberig nyílnak. A löszös, laza, tőzeges vagy jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag és mésztartalmú talajt kedveli. Bőségesen öntözzük, 2-3 naponta. Nem bírja a szárazságot. Fényigénye közepes, a direkt napfényt, vagy a félárnyékot kedveli. Hőigénye közepes. Kevésbé fagytűrő fajta. Konténeres növény.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Passiflora quadrangularis
    Az óriás passiógyümölcs (Passiflora quadrangularis) a legnagyobb termésű golgotavirág. Szára négyszögletes, sötétzöld levele tenyérnyi. Mintegy 12 cm átmérőjű virágának szirmai sötétpiros-bordók, rojtkoszorúja fehéren tarkázott sötétlila, és a virágszirmok síkjára merőlegesen csőszerű képletet alkot. Illata rendkívül erőteljes, bódító. Costa Ricából származik, de termesztik szerte a trópusokon. Elterjedése: a trópusi Amerikában honos, és a karib-tengeri szigeteken, valamint Mexikótól Brazíliáig gyakran, míg Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Észak-Ausztráliában és a trópusi Afrikában ritkán termesztik. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Passiflora caerula 'Constance elliot'
    Fehér virágú, örökzöld kúszónövény, mely védett déli falak befuttatására alkalmas. Télen a tövét lombbal takarjuk. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Clematis 'Piilu'
    Hatalmas rózsaszínű virágainak köszönhetően igazán különleges növény. Virágszirmain széles, rózsaszínű csík fut végig, közepén pedig fehér porzók találhatóak. Akár 3 méter magasra is megnőhet. Virágai az előző évi hajtásokon jelennek meg. Ez a növény évente kétszer virágzik, és virágai az első virágzáskor duplák. A második virágzáskor ugyan szimpla virágokat, ezekből azonban jóval többet hoz. Átlagos virágátmérő: 6-12 cm. Ültetheti egy nagy dézsába is, ilyenkor azonban biztosítson megfelelő támasztékot a növénynek, mivel tapadókorongokkal nem rendelkezik. Félárnyékos fekvést igényel, ahol elegendő fényt kap ugyan a virágzáshoz, azonban a talaja nem forrósodik fel túlságosan. Tápdús, jó vízelvezetésű, mélyen felásott talajba ültessük, olyan helyre, ahol a töve árnyékban van. Földjét állandóan nedvesen kell tartani, de a túlöntözését kerüljük. Dézsában tartva rendszeres tápoldatozásra van szüksége a bőséges virágzáshoz. A sérült vagy elszáradt ágakat még a kihajtás előtt kora tavasszal kell eltávolítani. Virágzóképes, konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. 22-es konténeres növények. Az ár 1db-ra vonatkozik.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Wisteria brachybotrys 'Iko Yama Fuji'
    Levélszín: Sötétzöld. Virágszín: Lilás-rózsaszín, május-júniusban nyíló. Talajigény: Üde, tápdús talaj, napos, félárnyékos fekvés. Leírás: Magasra felfutó, lombhullató cserje. Sűrűn fejlesztett hajtásai a tövétől hosszan elkúszhatnak. A japán lilaakáctól eltérően itt a virágok nagyobbak és mind egyszerre nyílnak, a virágfürtök pedig rövidebbek, ám annál nagyobb számban jelennek meg. A lilaakác hamar elfásodik, és a hajtások megvastagodása miatt fokozódik a nyomóerő. Ha az erős növekedésű futónövényt helyesen neveljük, és tavasszal, illetve nyáron rendszeresen visszavágva formában tartjuk, sokáig örömünket fogjuk lelni benne. Oltott, virágzóképes, konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Actinidia arguta 'Weiki'
    Erőteljes növekedésű futónövény, telepítéséhez támrendszer szükséges. Télálló fajta, melyet akár balkonon is termeszthetünk. Ez a fajta kiwi kb. 5 db termős növényt képes beporozni, önmagában nem (!) terem. 18-as konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Bougainvillea 'Variegata'
    A bougainvilleák egy különleges és egyben nagyon dekoratív fajtája, ami az utóbbi években a ritkaságok kedvelőinek, gyűjtőknek lett közkedvelt célpontja. Leveleivel és virágaival is díszít. Tűző napon tavasztól-őszig folyamatosan virágpompát nyújt. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Linocera 'Japonica halliana'
    Örökzöld japán lonc, 3-4 m magasra kúszó, vagy a talajtakaróként laza gyepet alkot. Télizöld, tojásdad levelek, melyek csak nagyon kemény teleken hullanak le. Virága illatos fehér, elnyíláskor sárga. Virágzás Június-szeptember. Félárnyékos helyen fejlődik a legjobban, de elviseli a teljes napot is. Talajban nem válogatós. Közepes vízigényű. Virágzóképes, konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Hedera helix 'Glacier'
    Ez a dekoratív borostyánfajta nem rendelkezik tapadókacsokkal, inkább talajtakaró, vagy csüngő habitusú. Ideális balkonládákba, függesztett ámpolnákba, virágtartókba is. Erősen fagytűrő, örökzöld. Árnyékosabb, szélvédett helyre, jó vízelvezetésű talajba ültessük. Szép kontrasztokat alakíthatunk ki más színes levelű, vagy virágú növényekkel, illetve befuttathatunk vele rézsűket, betonszegélyeket, magas ágyásokat, stb. ~20 cm, szép, bokros növények, 8-as méretű konténerben.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Latin név: Dipladenia mandevilla 'Red baron'
    Hazája Brazília. Szereti a meleg helyet, a páraigénye közepes. Napfényigényes, de a nyári déli tűző naptól kissé árnyékolni kell. Az ideális hőmérséklet tavasztól őszig 20 fok körül, télen olyan ablakban érdemes teleltetni, ahol kapja a radiátortól a felszálló meleget. Ekkorra vissza lehet metszeni, s csak nagyon mérsékelten szabad öntözni, de a földjét nem szabad kiszárítani (havi 2-3 öntözés elegendő). Átültetése márciusban vagy áprilisban esedékes, 1-3 évente, humuszos, finom földkeverékbe, amely tartalmaz lombföldet, komposztot és tőzeget, az idősebb növények valamivel "nehezebb" földet is kaphatnak. Nagyon gyorsan növekszik, 2-3 méter is képes nőni évente. Tavasztól őszig folyamatosan virágzik. Metszhető. Virága nagyon szép égőpiros, élénk sárga torokkal. Virágzó/bimbós, konténeres növények.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Campsis tagliabuana 'Flava'
    Erőteljes növekedésű kúszócserje, akár 5-10 méter magasra is felkapaszkodik. Feltűnő, citromsárga virágai bugában nyílnak. Virágzás: júliustól-szeptemberig. Kiválóan alkalmas kerítések, pergolák, támfalak befuttatására. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény