/Évelők
  • 20 cm-es törzsátmérő, kb 30 cm-es törzsmagasság !

    Yucca rostrata

    Család: Asparagaceae
    Származás: Észak-Mexikó és az USA délnyugati része (Texas, Chihuahua, Coahuila)
    Kategória: Évelő, fásodó szárú, szárazságtűrő dísznövény

    Általános leírás

    A Yucca rostrata az egyik legszebb és legismertebb törzses jukka faj, amely elegáns, szoborszerű megjelenésével egyre népszerűbb dísznövény a modern és szárazságtűrő kertekben. Nevét a „csőrös” (latinul rostrata) terméseiről kapta, de legismertebb jellegzetessége a gömbszerű, szimmetrikus levélkorona, valamint az évek alatt kialakuló karcsú, fásodó törzs.

    Megjelenés

    A növény egyetlen törzsből, vagy elágazó szárakból álló, lassan növő örökzöld, melynek koronáját több száz, keskeny, szürkéskék, vagy acélkék levél alkotja. A levelek 30–60 cm hosszúak, merevek, végük hegyes, de nem túl szúrós – így családbarátabb, mint sok más jukka faj.

    Idővel a növény alsó levelei elszáradnak, és természetes módon lecsüngenek a törzs körül, ezzel egy „szoknyaszerű” megjelenést kölcsönözve.

    Méret

    • Magasság: 2–4 méter (idősebb példányok 5 m felett is lehetnek)

    • Koronaszélesség: 1–1,5 méter

    Virágzás

    A Yucca rostrata virágzata egy masszív, akár 1 méter magas, fehér vagy krémfehér virágokból álló bugavirágzat, amely nyáron, általában június–júliusban jelenik meg az idősebb példányokon. A virágok illatosak, rovarok (különösen éjjeli lepkék) által látogatottak.

    Környezeti igények

    • Fény: Teljes napfényt igényel – árnyékban megnyúlik, levelei ritkulnak.

    • Talaj: Jó vízáteresztő, homokos vagy kavicsos, tápanyagszegény talaj a legmegfelelőbb. Kifejezetten érzékeny a pangó vízre.

    • Vízigény: Szárazságtűrő, de fiatal korban heti-kétheti öntözés javasolt. Beállt növény esetén minimális vízigény.

    • Télállóság: USDA zóna 7b–10 (−15 °C-ig fagytűrő, de jó vízelvezetés esetén akár −18 °C-ot is elvisel). Fontos a száraz téli környezet – védett fekvés előnyös.

    Fenntartás és gondozás

    A Yucca rostrata rendkívül kevés gondozást igényel. A természetesen lecsüngő elszáradt levelek meghagyhatók dekorációs céllal, de esztétikai okból eltávolíthatók – ez a "tiszta törzsű" megjelenéshez vezet. Metszést nem igényel, tápanyag-utánpótlás is csak konténeres tartás esetén indokolt.

    Felhasználás

    • Sivatagi és szárazságtűrő kertek (xeriscape)

    • Szoborszerű szoliterként kertekben vagy sziklakertekben

    • Kortárs, minimalista kertek látványelemeként

    • Dézsában is tartható – különösen hidegebb éghajlaton

    • Közterületi parkosítás, irodaházi előkertek exkluzív eleme

    Társítási javaslatok

    Remekül kombinálható más szárazságtűrő növényekkel, például:

    • Agave americana, Agave parryi

    • Dasylirion serratifolium

    • Nolina nelsonii

    • Euphorbia rigida

    • Díszfüvek: Stipa, Pennisetum, Festuca glauca

    • Kő, kavics és mulch felületek mellett érvényesül igazán

    Megjegyzés

    A Yucca rostrata lassú növekedése ellenére hosszú életű és rendkívül dekoratív növény, amely a száraz éghajlatokhoz való kiváló alkalmazkodásával különösen értékes eleme lehet bármely kertnek. Kiemelkedik esztétikai értékével, alacsony fenntartási igényével és fagyálló képességével – ideális választás a klímaváltozással szemben is.

  • Cortaderia selloana compacta Virágszárai magasak, virágzata hosszú, selymesen fehér. Télálló, fagytűrő, évelő növény. A fotó illusztráció, árnyalatnyi eltérés lehetséges. Konténeres növények.
  • Származási hely: Mexikó Télállóság: -12°C A törzs csak idővel alakul ki a növény idősebb korában. Tűző napra ültethető, szárazságtűrő, szívós növény. Szoliterként igen dekoratív. Konténeres növények.
  • Származási helye: Texas, Arizona, Mexikó, illetve a hegyekben 1600 m magasságig.
    Telepei 50–120 cm-re nőnek; hajtásai 25–30 cm-esek. A tövispárnák barnák, a tüskék 3–4-esével fejlődnek. Gyönyörű vakító sárga virágainak átmérője kb. 8 cm. Április-Májusban tömegével virágzik. Termései ősszel érnek, 3,5–4 cm-esek. Alakjuk megnyúlt gömbhöz hasonló. Éréskor sötét barnáslilára színeződnek. Különösen Délkelet-Arizonában ízletes „töviskörtének” nevezett gyümölcse kedvelt csemege, amiért ültetvényeken termesztik, de vadon tenyésző bokrainak terméseit is gyűjtik. Használják cukorkának, kaktuszzselének, mindenféle más csemegének. Hidegtűrő. Takarás nélkül is átteleltethető, téli nedvességre kevésbé érzékeny. Jövő tavasszal kiültethető.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Kis vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Helytartó
    Pittosporum tobira Az örökzöld Kínai enyvesmag hazánkban konténeres növényként tartható, bár eredeti élőhelyén, Délkelet-Ázsiában akár a 4 méteres magasságot is elérhet. Levélzetét jellegzetes fényes, ovális alakú, sötétzöld színű, vastagabb tapintású levelek alkotják. A dús levélzet fölött tavasz végétől nyílnak fehér, később krém-sárga árnyalatúvá váló illatos virágai. Metszéssel változatos formákra alakítható. Félárnyékos helyen, jó vízáteresztő, semleges, vagy enyhén savas, tápanyagban gazdag talajba ültetve fejlődik a legszebben. Télen hűvös, világos helyen teleltessük. Konténeres növények. Télállóság: - 10°C Tápanyagigény tavasztól-őszig: magas Félárnyékos/árnyékos helyre ültessük. Vízigény: átlagos
  • Prunus laurocerasus 'Novita' Tökéletes választás gyorsan záródó, örökzöld sövény telepítéséhez. Végleges magassága metszés nélkül 2-3 m. Fényes zöld leveleivel egész évben díszít. Árnyékos helyen is megfelelően fejlődik. Illatos virágaival Április-Május hónapban találkozhatunk apró fehér karcsú fürtökben, majd piros, éretten fekete termése télig a növényen marad. Ezek enyhén mérgezőek! Szoliterként, növénycsoportban is szépen mutat. Sövényként ültetve az ajánlott tőtáv 100-120 cm. Évente akár fél métert is képes fejlődni. Talajtípus: közömbös Fényigény: napos/félárnyékos Vízigény: közepes Tápanyagigény: közepes Vízigény: közepes Télállóság: -25°C  
  • Hydrangea paniculata 'Limelight'
    Közkedvelt, 1,5-2,5 méter magasra növő lombhullató cserje. Júliustól hozza nagy, kúpos virágait, melyek kezdetben zöldek, később színátmenetesen fehéresek lesznek. Levelei nagyok és élénkzöldek. Szoliterként és csoportban is igen dekoratív. Bokros, visszavágott növények. Konténeres növény.
    Talajtípus: közömbös
    Télállóság: -30°C
    Tápanyagigény: közepes
    Vízigény: közepes
    Fényigény: félárnyékos helyre
  • Dipladenia sundevilla
    Hazája Mexikó. A virág színe általában piros. Szereti a meleg helyet, a páraigénye közepes. Sok napot szeret, de a nyári déli tűző naptól kissé árnyékolni kell. Az ideális hőmérséklet tavasztól őszig 20 fok körül, télen olyan ablakban érdemes teleltetni, ahol kapja a radiátortól a felszálló meleget. Ekkorra vissza lehet metszeni, s csak nagyon mérsékelten szabad öntözni, de a földjét nem szabad kiszárítani (havi 2-3 öntözés elegendő). Átültetése márciusban vagy áprilisban esedékes, 1-3 évente, humuszos, finom földkeverékbe, amely tartalmaz lombföldet, komposztot és tőzeget, az idősebb növények valamivel "nehezebb" földet is kaphatnak.
    Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    0 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Származási hely: Észak-Amerika Pangó vizet nem kedveli. A télen leszáradt szármaradványokat csak tavasszal vágjuk vissza. Napos helyre ültessük. Földtípus: közömbös Tápanyagigény: magas Vízigény: átlagos A fotó illusztráció, a színárnyalatok eltérhetnek.
  • Pompás virágjáért ültetett évelő növény. Származási hely: Észak-Amerika Pangó vizet nem kedveli. A télen leszáradt szármaradványokat csak tavasszal vágjuk vissza. Napos helyre ültessük. Földtípus: közömbös Tápanyagigény: magas Vízigény: átlagos A fotó illusztráció, a színárnyalatok esetleg eltérhetnek.
  • Aronia melanocarpa Kifejlett magasság: 1,5-2m, szélesség: 1-1.5m Virágzás: nyáron Augusztustól fürtökben gazdagon terem. A közelmúlt egészségtudatos táplálkozása újra felfedezte. Rendkívüli gyógyhatásainak széles spektruma az egyik fotón olvasható. Termései nagy mennyiségű antioxidánst tartalmaznak, ezért érdemes rendszeresen fogyasztani. Fanyar íze miatt más édes gyümölcsökkel érdemes fogyasztani, vagy fagyasztással sokkal kellemesebb ízvilágú lesz. Leggyakrabban a levét használják, de alkalmas ételszínezéknek, tea, lekvár, bor alapanyagnak is. Könnyen tartható, sokat termő, szárazság- és fagytűrő növény. Ősszel levelei látványos színekben pompáznak. Tövismentes, önporzó növény. Konténeres növények.
  • Cordyline australis Származási helyek: Új-Zéland, Ausztrália, Madagaszkár, Brazília A Cordyline” szó a görög “kordyle” szóból ered, ami bunkósbotot jelent. Föld alatti val ritkánaskos gyökere miatt kapta ezt a nevet. Örökzöld fásszárú növény, melynek szökőkútszerűen elhelyezkedő zöld, vagy éppen sok más színben pompázó (sötétvörös, bíbor, rózsaszín, csíkos, stb) leveleiben gyönyörködhetünk. 1 levél hossza akár az 1 métert is elérheti. Nyáron nyíló fehér, illatos virágaival ritkán, de találkozhatunk. Ideális esetben (idővel) magas törzset növeszt. Szélmentes, inkább szórtan napfényes helyre ajánlott, direkt tűző naptól óvjuk. Földjét tartsuk nyirkosan. Karógyökere miatt, ha dézsában tartjuk, az legyen mély és viszonylag nagyméretű. Fagyérzékeny. Télen 5-15 °C között, minimális és ritka locsolással teleltessük át. Konténeres növények.    
  • A Dasylirion serratifolium lassú növekedésű, de hosszú életű növény, amely kiváló választás azok számára, akik időtálló, látványos és kevés gondozást igénylő dísznövényt keresnek száraz, napos fekvésbe.

    Dasylirion serratifolium

    Család: Asparagaceae
    Származás: Mexikó (főként Hidalgo és Querétaro államok száraz, sziklás vidékei)
    Kategória: Évelő, szárazságtűrő dísznövény

    Általános leírás

    A Dasylirion serratifolium egy lenyűgöző megjelenésű, architekturális hatású örökzöld növény, amelyet gyakran „sivatagi gyertyának” vagy „mexikói fűfának” is neveznek. A szárazságtűrő, impozáns dísznövény a sivatagi kertek, modern xeriscape kialakítások, valamint mediterrán és szubtrópusi kertrendezések különleges eleme.

    Megjelenés

    A növény fő jellemzője a sűrű rozettát alkotó, hosszú, keskeny, merev levelekből álló lombozat. A levelek szürkés-zöld színűek, szélük finoman fogazott („serratifolium” = fűrészes levelű), ami a nevét is adja. A levélszélek mentén apró, de dekoratív tüskék találhatók, amelyek egyben védelmet is nyújtanak.

    Idősebb példányoknál rövid, fásodó törzs alakul ki, amely évek alatt lassan emelkedik ki a talajból, így a növény egyedi, szoborszerű formát ölt.

    Méret

    • Magasság: 1,5–2,5 méter (virágzattal akár 3–4 méter)

    • Átmérő: 1,2–2 méter

    Virágzás

    A virágzat hosszú, gyertyaszerű szárakon jelenik meg, általában nyáron. A Dasylirion serratifolium kétlaki növény – azaz külön hím és nőivarú egyedek léteznek. A virágzat apró, krémszínű vagy sárgás árnyalatú virágokból áll, amelyeket méhek, lepkék és más beporzók is látogatnak. A virágzás érett növényeknél jellemző, gyakran több év után.

    Környezeti igények

    • Fény: Teljes napfényt igényel – a legjobb megjelenést és kompakt formát teljes napfény mellett produkálja.

    • Talaj: Jó vízáteresztő, kavicsos vagy homokos talaj az ideális. Nem tolerálja a pangó vizet.

    • Vízigény: Kiváló szárazságtűrő. Fiatal korban heti öntözés javasolt, később elég a természetes csapadék.

    • Télállóság: USDA zóna 8b–10 (−9 °C-ig tűrhető). Fagyérzékeny, különösen tartós, nedves hidegben. Védett fekvésbe ültetve vagy dézsában tartható hidegebb éghajlaton.

    Fenntartás és gondozás

    A növény minimális gondozást igényel. Tavasszal az elszáradt vagy sérült levelek eltávolításával megtartható a szép forma. Nincs szükség metszésre vagy rendszeres tápanyag-utánpótlásra. Idősebb egyedeknél jellemző lehet a törzs megjelenése, ami további karaktert ad.

    Felhasználás

    • Szárazságtűrő kertek (xeriscape)

    • Mediterrán és modern kertrendezés

    • Konténeres tartás (nagy méretű dézsában)

    • Szoborszerű szoliterként, vagy sziklakertek kiemelt pontjaként

    • Közterek, parkok dekoratív növényeként

    Társítási javaslatok

    Kiválóan kombinálható más szárazságtűrő növényekkel, mint például:

    • Agavék (Agave spp.)

    • Jukkák (Yucca spp.)

    • Kaktuszok

    • Levendula (Lavandula spp.)

    • Díszfüvek (pl. Stipa tenuissima, Pennisetum alopecuroides)

    Konténeres növények. 
  • A Dasylirion serratifolium lassú növekedésű, de hosszú életű növény, amely kiváló választás azok számára, akik időtálló, látványos és kevés gondozást igénylő dísznövényt keresnek száraz, napos fekvésbe.

    Dasylirion serratifolium

    Család: Asparagaceae
    Származás: Mexikó (főként Hidalgo és Querétaro államok száraz, sziklás vidékei)
    Kategória: Évelő, szárazságtűrő dísznövény

    Általános leírás

    A Dasylirion serratifolium egy lenyűgöző megjelenésű, architekturális hatású örökzöld növény, amelyet gyakran „sivatagi gyertyának” vagy „mexikói fűfának” is neveznek. A szárazságtűrő, impozáns dísznövény a sivatagi kertek, modern xeriscape kialakítások, valamint mediterrán és szubtrópusi kertrendezések különleges eleme.

    Megjelenés

    A növény fő jellemzője a sűrű rozettát alkotó, hosszú, keskeny, merev levelekből álló lombozat. A levelek szürkés-zöld színűek, szélük finoman fogazott („serratifolium” = fűrészes levelű), ami a nevét is adja. A levélszélek mentén apró, de dekoratív tüskék találhatók, amelyek egyben védelmet is nyújtanak.

    Idősebb példányoknál rövid, fásodó törzs alakul ki, amely évek alatt lassan emelkedik ki a talajból, így a növény egyedi, szoborszerű formát ölt.

    Méret

    • Magasság: 1,5–2,5 méter (virágzattal akár 3–4 méter)

    • Átmérő: 1,2–2 méter

    Virágzás

    A virágzat hosszú, gyertyaszerű szárakon jelenik meg, általában nyáron. A Dasylirion serratifolium kétlaki növény – azaz külön hím és nőivarú egyedek léteznek. A virágzat apró, krémszínű vagy sárgás árnyalatú virágokból áll, amelyeket méhek, lepkék és más beporzók is látogatnak. A virágzás érett növényeknél jellemző, gyakran több év után.

    Környezeti igények

    • Fény: Teljes napfényt igényel – a legjobb megjelenést és kompakt formát teljes napfény mellett produkálja.

    • Talaj: Jó vízáteresztő, kavicsos vagy homokos talaj az ideális. Nem tolerálja a pangó vizet.

    • Vízigény: Kiváló szárazságtűrő. Fiatal korban heti öntözés javasolt, később elég a természetes csapadék.

    • Télállóság: USDA zóna 8b–10 (−9 °C-ig tűrhető). Fagyérzékeny, különösen tartós, nedves hidegben. Védett fekvésbe ültetve vagy dézsában tartható hidegebb éghajlaton.

    Fenntartás és gondozás

    A növény minimális gondozást igényel. Tavasszal az elszáradt vagy sérült levelek eltávolításával megtartható a szép forma. Nincs szükség metszésre vagy rendszeres tápanyag-utánpótlásra. Idősebb egyedeknél jellemző lehet a törzs megjelenése, ami további karaktert ad.

    Felhasználás

    • Szárazságtűrő kertek (xeriscape)

    • Mediterrán és modern kertrendezés

    • Konténeres tartás (nagy méretű dézsában)

    • Szoborszerű szoliterként, vagy sziklakertek kiemelt pontjaként

    • Közterek, parkok dekoratív növényeként

    Társítási javaslatok

    Kiválóan kombinálható más szárazságtűrő növényekkel, mint például:

    • Agavék (Agave spp.)

    • Jukkák (Yucca spp.)

    • Kaktuszok

    • Levendula (Lavandula spp.)

    • Díszfüvek (pl. Stipa tenuissima, Pennisetum alopecuroides)

    Konténeres növények. 
  • Cupressocyparis leylandii
    Leylandi ciprus kétfajta növény kereszteződéséből (Cupressus macrocarpa és Chamaecyparis nootkatensis) jött létre. 1800-as években került Angliába. Széles kúp alakú gyors növekedésű, ellenálló fa. Angliában elsősorban sövények létesítésére használják. A kiültetett növények gyorsan nőnek és teljesen télállóak. Teljes napon érzi magát le gjobban, de tolerálja a félárnyékos fekvést is. A leyland ciprus bármilyen talajban jól fejlődik, bírja a szárazságot, de a nedvesebb talajokat meghálálja a még gyorsabb növekedéssel. 65-90 cm-t is nőhet évente. Nyírás nélkül 20 éves korában magassága 15 méter, szélessége 4,5 méter, - szabályos kúp alakú koronát nevel. Legnagyobb magassága maximum 30 méter. Levelei mélyzöld színűek.Jól tűri a rendszeres visszametsést, ezért még alacsonyabb sövényként is nevelhető. Sövényként ültetve tőtávolsága 70-120 cm. Nyírását kora tavasszal márciusban végezzük. A növényeken semmiféle kártevő, vagy kórokozó károsítását nem észlelték eddig. Konténeres növények. (2023.04.20-án frissen átültetve szerves tápanyaggal kevert minőségi ültetőközegbe.) Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
    A fotó illusztráció.
  • Cupressocyparis leylandii
    Leylandi ciprus kétfajta növény kereszteződéséből (Cupressus macrocarpa és Chamaecyparis nootkatensis) jött létre. 1800-as években került Angliába. Széles kúp alakú gyors növekedésű, ellenálló fa. Angliában elsősorban sövények létesítésére használják. A kiültetett növények gyorsan nőnek és teljesen télállóak. Teljes napon érzi magát le gjobban, de tolerálja a félárnyékos fekvést is. A leyland ciprus bármilyen talajban jól fejlődik, bírja a szárazságot, de a nedvesebb talajokat meghálálja a még gyorsabb növekedéssel. 65-90 cm-t is nőhet évente. Nyírás nélkül 20 éves korában magassága 15 méter, szélessége 4,5 méter, - szabályos kúp alakú koronát nevel. Legnagyobb magassága maximum 30 méter. Levelei mélyzöld színűek.Jól tűri a rendszeres visszametsést, ezért még alacsonyabb sövényként is nevelhető. Sövényként ültetve tőtávolsága 70-120 cm. Nyírását kora tavasszal márciusban végezzük. A növényeken semmiféle kártevő, vagy kórokozó károsítását nem észlelték eddig. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Callistemon laevis
    A kefevirág, könnyen tartható dézsás növény, bírja a száraz levegőt és a tűző napot.
    A leanderhez hasonló tartást igényel.
    Télen tartsuk 7-8°C körül, igen kevés vízzel, nyáron szoktatás után a szabadban bőséges locsolással.
    Savanyú földet szeret pH 5.5-6.5. Bokros, virágzóképes, konténerben lévő növények.
    Metszéssel bokros és törzses-koronás fácska is nevelhető belőle.
    A fotó illusztráció.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -10 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Magas vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Actinidia arguta ‘Issai’ Ellenálló, öntermékeny fajta kisebb hosszúkás, zöld színű, szőrtelen, édes gyümölcsökkel. Könnyen nevelhető lugasként, pergolára, ideális kerítések, falak takarására. Napos, védett helyre kell ültetni. Konténeres növény.
  • Cupressocyparis leylandii
    Leylandi ciprus kétfajta növény kereszteződéséből (Cupressus macrocarpa x Chamaecyparis nootkatensis) jött létre. 1800-as években került Angliába. Széles kúp alakú gyors növekedésű, ellenálló fa. Angliában elsősorban sövények létesítésére használják. A kiültetett növények gyorsan nőnek és teljesen télállóak. Teljes napon érzi magát le gjobban, de tolerálja a félárnyékos fekvést is. A leyland ciprus bármilyen talajban jól fejlődik, bírja a szárazságot, de a nedvesebb talajokat meghálálja a még gyorsabb növekedéssel. 65-90 cm-t is nőhet évente. Nyírás nélkül 20 éves korában magassága 15 méter, szélessége 4,5 méter, - szabályos kúp alakú koronát nevel. Legnagyobb magassága maximum 30 méter. Levelei mélyzöld színűek.Jól tűri a rendszeres visszametsést, ezért még alacsonyabb sövényként is nevelhető. Sövényként ültetve tőtávolsága 70-120 cm. Nyírását kora tavasszal márciusban végezzük. A növényeken semmiféle kártevő, vagy kórokozó károsítását nem észlelték eddig. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Virágzóképes. Télállóság: -20°C   Konténeres növények.
  • Punica granatum 'Wonderful'
    Látványos termésű, Kaliforniai eredetű önporzó fajta: a gyümölcsök tömege a másfél kilót is elérheti, színük kívül-belül intenzív sötétpiros. Kiváló ízű, bőlevű, friss fogyasztásra és lének is kitűnő. Bokra erős növekedésű, bőtermő, ellenálló. A pangó vizet nem kedveli. Kb -15 fokig bírja a hideget, ha ennél hidegebb van, akkor tövig visszafagy és onnan hajt újra. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Lagerstroemia indica violet
    Kifejlett korában 2-3 m magasságot elérő lombhullató növény. Elsősorban látványos, gyönyörű selymes fogású virágzata miatt ültetett díszcserje, melyek Júliustól- Szeptemberig nyílnak. Nedves, üde talajban fejlődik a legszebben. Magas fényigényű, ezért napos helyre ültessük. Metszéssel többféle formára alakítható.
    Virágzó/virágzóképes konténeres növények. A fotó illusztráció, árnyalatnyi eltérés lehetséges.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. A termést Októberben éretlenül szedjük le. Hűvös kamrában ládában sokáig tárolható. Fogyasztás előtt alma mellé bekötve egy zacskóban érlelhető meg. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa lédús, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az almáénak 10-szerese. Virágzási idő: Május végétől. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, gyengülhet a növény ellenállóképessége. Egy hím ivarú növény (Tomuri) 3-4 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayward' nagy gyümölcsű, kellemes ízű, bőségesen teremő fajta. Ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut 1 porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorban ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes! Előnyös, ha van lehetőség a kiwit szélvédett helyre telepíteni. Minden híreszteléssel ellentétben a kiwi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező a számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kiwinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkezhetnek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen (min.60*60cm), annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Miután elültettük növényeinket, az első évben a begyökeresedés zajlik, a csemeték kinevelésére kell koncentrálni. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk! Ehhez egy ideiglenes, több méteres, egyenes oszlopra van szükségünk, amely mentén növényeinket magasra kell növeszteni. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kiwi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Metszés A kiwitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kiwinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű.  Így a helytelenül metszett kiwin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett tulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kiwi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen. Alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kiwi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje Május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kiwi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: semleges (ami fontos, hogy már ültetésekor is érett marhatrágyával, vagy komposzttal keverjük össze a kivett földet és úgy iszapoljuk vissza)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény: nagy vízigényű
    Fényigény: félárnyék
  • Actinidia chinensis 'Tomuri'
    Termést nem hoz, a Hayward fajtát porozza.
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: savas (tőzeges)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: magas
    Vízigény: nagy
    Fényigény: félárnyék/napos, de ott megéghetnek a levelei
  • Nandina domestica
    Ritkán elágazó hajtású, bambusszerű megjelenésű cserje. 1.-1.5 m, örökzöld növény a bambuszhoz semmi köze, a borbolyafélék családjába tartozik. Fűzlevélszerű levélkéi keskenyek, vékonyak, kihajtáskor- valamint télen is- vöröses színűek.Nyári lombszíne zöld, nagyon enyhés lila árnyalattal.Japánba újév táján a házioltárt díszítették vele. Apró fehér virágai, májusban nyílnak. A novembertől beszínesedő termésbugák, borsó nagyságú bogyói, egész télen át ékesítik a bokrot. Normál kerti talajt, rendszeres öntözést igényel. Zöld háttér előtt és ősszel érvényesülnek leginkább különleges színei. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Magnolia grandiflora 'Gallisoniensis'
    Lombozat: örökzöld; levelei merevek, fényes zöldek, fonákjukon molyhos, barna. Virágzat: nagy 20cm, fehér, kehely szerű, illatos virágágú. Virágzási idő: június - július Kifejlett méret: Szélesség: 8 – 12 m Magasság: 15 – 20 m Fény: teljes napfény, félárnyék Víz: közepesen vízigényes Talaj: semleges Tápanyag: közepes Kiválóan nyírható, jól tűri a meszes talajokat is. -25 fokot is elvisel. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Arbutus unedo Lassú növekedésű, 1,5-2 m magas örökzöld cserje. Fényes sötétzöld levelekkel, sűrű lombjával, fahéj színű kérgével díszít. Kicsi, csengettyű alakú fehéres-rózsaszín virágai októbertől decemberig díszlenek. Szép narancs-piros színű, 2-3 cm átmérőjű érdekesen "tüskés" termése a virágzással egy időben érik. Gazdag C-vitaminban és polifenolokban. Kínai epernek is nevezik. Hazánkban csak védett helyre érdemes ültetni, vagy dézsában tartva fagymentes helyen átteleltetni. Jó vízáteresztő képességű savas, vagy enyhén meszes talajba ajánlott. Télállóság: - 15°C Konténeres, bokros növények.
  • Ficus carica 'Gyutai óriás' Különleges kinézetű, igen hosszú (6-8 cm), zöld héjú, belül borvörös, édes, kellemes állagú termése évente több hullámban Júniustól-Novemberig szüretelhető. Fagytűrés: -15°C Fényigény: napos Talajtípus: közömbös Tápanyagigény: közepes/magas Vízigény: átlagos (A 2.fotón még éretlen gyümölcsök láthatóak.) Konténeres növények.
  • Rosmarinus officinalis
    Gyógy- és fűszernövény, olaja antioxidánsokat tartalmaz. Kiváló ízű, hazánkban "kifejlesztett", nagyon jó fagytűrésű rozmaring (-20fokC) A jó vízátvezetésű talajokat, napos helyeket kedveli. A kertünknek mediterrán hangulatot ad. Már az ókor óta termesztik. Évente 1x, tavasszal érdemes visszavágni, hogy szép bokros legyen. Végleges magasság és szélesség: kb 1m. Konténerben lévő növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Trachelospermum jasminoides
    Örökzöld, 5-6 méter hosszúságra kúszó növény. Egész nyáron, hónapokig hozza, fantasztikusan illatos (jázmin illatú) virágait. Védett déli fekvésbe, esetleg ház közelében jó mikroklímájú helyre ültessük, vagy fagyzugosabb helyeken leanderhez hasonlóan teleltessük, egyébként annyit bír, mint a füge. Nyáron öntözést igényel. Sokféleképpen alakítható, futtatható rácsra, pergolára, nevelhető sövényként, stb. Virágzóképes, konténeres növények.
    Talajtípus: közömbös
    Télállóság: -15°C
    Tápanyagigény: közepes
    Vízigény: nagy
    Fényigény: teljes napfény
  • CARYA ILLINOINENSIS 'Pawnee és Desirable'
    Részben öntermékeny, igen produktív északi pekándió fajta, mely rövid tenyészidővel és jó télálló képességgel bír. Porzópár ajánlott a megfelelő mennyiségű és minőségű termésmennyiséghez, ezért párban lehet most megvásárolni.
    Általános jellemzők:
    Carya illinoinensis „Desirable”
    Származása: USA nemesítés, északi tipus
    Fa- és koronajellemzők
    Növekedési erélye: közepes-erős.
    Kifejlett korában kb 6 m magasságú, jól elágazó, felfelé törő, közepesen terebélyes koronával. Szélesség: 4-5m
    Fényigény: napos, meleg fekvést igényel, inkább szélvédett helyre ajánlott.
    Talaj: mélyrétegű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talaj a legideálisabb.
    Talajtipusra nem érzékeny.
    Vízigény: vegetációs idő alatt elégséges vízellátás szükséges – a talaj ne száradjon ki!
    Termés- és hozamjellemzők
    Szüret: általában Október közepe – November eleje.
    Dió méret és héj: nagy termésű, hosszúkás alakú dió, vékony héjjal, sima felülettel, könnyen törhető.
    A pekándió termése édesebb a közönséges diónál, ízgazdag, értékes. Az igényes pékségek és cukrászatok ezt választják.
    Magbelső arány: kb. 51-60%
    Dió/darabszám: például egy forrás szerint ~95 db ad 1 kg-ot, azaz nagy méretű szemek.
    Terméshozam: egy éves vizsgálat szerint a Desirable hozama ~66 kg/fa volt.
    Minőség: magas piaci értékű dió ­— nagy, jól kitöltött szemekkel.
    A pekándió (Carya illinoinensis) a diófélék közül az egyik legértékesebb tápanyagforrás, és rendszeres, mértékletes fogyasztása kifejezetten kedvező hatású az egészségre.
    Tápanyagtartalom (100 g nyers pekándió)
    *(tájékoztató átlagérték, USDA-adatok alapján)*
    Energia: ~690 kcal
    Fehérje:  9 g
    Zsír: 72 g
      * ebből telített: 6 g
      * egyszeresen telítetlen (olajsav): ~40 g
      * többszörösen telítetlen (linolsav): ~20 g
    Szénhidrát: 14 g
    * ebből rost: 10 g
    * cukor: 4 g
    Víz:** 4 %
    E-vitamin (tokoferol): ~1,4 mg – antioxidáns, védi a sejteket az oxidatív stressztől.
    B1-vitamin (tiamin): ~0,7 mg – fontos az idegrendszer és az energiatermelés szempontjából.
    B2 (riboflavin), B3 (niacin), B5 (pantoténsav), B6 (piridoxin): mérsékelt mennyiségben vannak jelen.
    Folsav (B9): ~22 µg – hozzájárul a vérképzéshez és sejtosztódáshoz.
    Ásványi anyagok
    Magnézium: ~120 mg – izomműködés, szívritmus, idegrendszer.
    Cink: ~5 mg – immunrendszer, sejtregeneráció.
    Mangán: ~4,5 mg – antioxidáns-enzimek működéséhez szükséges.
    Réz: ~1,2 mg – vas anyagcsere, kollagénképzés.
    Foszfor: ~275 mg csontképzés, energiatermelés.
    Kálium: ~400 mg vérnyomás-szabályozás.
    Kalcium: ~70 mg.
    Vas: ~2 mg.
    Élettani hatások
    1. Szív- és érrendszeri védelem:
    A pekándióban lévő egyszeresen telítetlen zsírsavak (olajsav) és antioxidánsok (E-vitamin, polifenolok) csökkenthetik a „rossz” LDL-koleszterint, miközben növelik a „jó” HDL-szintet. Rendszeres fogyasztása segítheti az érfalak rugalmasságát, és csökkentheti a szívbetegségek kockázatát.
    2. Vércukorszint-szabályozás:
    A magas rost- és zsírtartalom miatt lassítja a szénhidrátok felszívódását, így mérsékli a vércukorszint-ingadozást.
    3. Gyulladáscsökkentő hatás:
    A benne lévő fitoszterolok és antioxidáns vegyületek csökkentik a krónikus gyulladást, amely számos civilizációs betegség (pl. érelmeszesedés, cukorbetegség) hátterében áll.
    4. Idegrendszer és agyműködés:
    A B-vitaminok és az omega-9 zsírsavak támogatják az idegsejtek anyagcseréjét és a kognitív funkciókat.
    5. Emésztés és bélflóra:
    A rostok elősegítik a jó emésztést és táplálják a jótékony bélbaktériumokat.
    6. Antioxidáns-védelem:
    A pekándió az egyik legmagasabb ORAC-értékű (antioxidáns-kapacitású) dióféle – polifenoljai segítik a sejtek védelmét az oxidatív károsodásoktól.
    Csont- és izomrendszer támogatása: a magnézium, foszfor és kalcium révén erősíti a csontokat, míg a fehérje és aminosavak az izomregenerációban fontosak.
    Napi ajánlott fogyasztási mennyiség: kb. 25–30 g.
    Áztatva, enyhén pirítva a legjobb.
    * Vegetáriánus étrendben kiváló fehérje- és zsírsavforrás.
    Konténeres oltványok.
    Talajtípus: közömbös
    Télállóság: -30ºC
    Tápanyagigény: kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény: nagy vízigény
    Fényigény: teljes napfény
  • Punica granatum 'Acco'
    Izraeli fajta. Korán, már szeptember elején érik. Termése mutatós, közepesen nagyméretű, a héj és a magok színe rubinpiros. Kellemes édes ízű fajta. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Lúgos (meszes)
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Kis vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény