Termése valódi vitaminbomba a téli gyümölcsínségben. Ezt északi szomszédaink már évszázadok óta kihasználják, fogyasztják nyersen, kompótnak, szörpnek, lekvárnak. A homoktövis (Hippophae rhamnoides) (népies nevén homokfa, ezüsttövis) a Föld északi féltekének mérsékelt égövében elterjed növény, megtalálható hazánkban is, de ritka előfordulása miatt védettséget élvez. Homoktalajon, folyók mentén és tengerparti dűnéken élnek természetes populációi. Nevét, tövises vesszőiről és ezüstös, csillagszőrös leveleiről kapta. A bozótszerű növény 2-3 méter magasságú, lombhullató, erős sarjképző cserje, ami szaporítás szempontjából előnyös tulajdonság, másrészről, ha nem tartjuk kordában, kertünket hamar beboríthatja. Lombfakadás előtt, márciustól nyílnak fehér virágai. Ha terméséért ültetjük kertünkbe - amely egyben kedvelt madárcsemege is - legalább két tövet kell telepítenünk, mivel egyedenként vagy csak termős, vagy csak porzós virágokat hoz. Lédús, narancssárga gyümölcse szeptember végétől kezd érni, és ha nem rohamozza meg egy madárcsapat, akár tél végéig is az ágakon marad, ami különösen jól mutat egy sötétzöld levelű örökzöld előterében. A nálunk élő gyümölcstermő bokrok közül a homoktövis bogyója tartalmazza a legtöbb C-vitamint (500-900mg/100g), emellett egyéb vitaminok (B, E, F) mikroelemek (Ca, Mg, Zu, Ti), szerves savak, és telítetlen zsírsavjai jelentősek. Betakarítását nehezíti, hogy a gyümölcsök erősen kötődnek a hajtáshoz, ami kiszakadva jelentős léveszteséghez vezethet. Érdemes az érés elején lemetszeni a bogyós hajtást és egy vödör fölött leszemezni a termést. Gyümölcse hamar romlik, a belőle kipréselt lé hamar megerjed, ezért gyors feldolgozást igényel. Magjából értékes - telítetlen zsírsavakban gazdag (linol- és linolénsav) - zsírosolajok nyerhetők, amelyet kozmetikai készítményekben (külső és belső hámsérüléseknél) és gyógyászati célra (sugárbetegségek gyógyítására) alkalmaznak. A bogyóból készült vitaminkoncentrátum, antioxidáns és sejtvédő hatású. Ha valaki termeszteni szeretné, keressen számára meleg, világos helyet, laza, jó vízáteresztésű talajt. Tápanyagigénye minimális, mivel a számára szükséges elemeket, a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok segítségével előállítja magának. Ezért elég csak 3-4 évente trágyáznunk. Jól tűri a szárazságot, de ha bőséges termésre számítunk, nem árt nyáron locsolnunk. A téli hideg sem tesz kárt benne, az extrém hideget is elviseli. Kétlaki növény, 1 hímhez 4-5 nőivarút is rakhatunk. Konténeres növények.