Olea europea ‘Ascolana’ Az olaszországi Adriai-tenger partján fekvő Marche régió déli részén, Ascoli Piceno tartományból származó Ascolana Tenera olajfák őszre nagyméretű olajbogyókat teremnek, amelyeket sötétzöld leveleik, erőteljes, felfelé törő növekedésük, sűrű lombkoronájuk és -15°C téltűrésük miatt kedveltek. Részben öntermékenyek, a jobb gyümölcsbekötés érdekében Frantoio, vagy Leccino fajták mellett javasolt termeszteni. Extra nagy olívabogyói puhák, húsosak, édeskések, lúgos áztatás, majd sós vizes pácolás után fogyaszthatók. Sok profi kóstoló megjegyzi, hogy íze trópusi gyümölcsöt, sárgabarackot, őszibarackot sugall. Híres az olive all'ascolana nevű olasz gasztronómiai különlegesség, amelyhez az olajbogyót kimagozzák, fűszerezett hússal, vagy sajttal megtöltik, majd rántják és megsütik (lásd a fotón). A falevelek sötétzöldek, nyáron kissé kivilágosodhatnak. A gyümölcs betakarításkor világoszöld színű, éretten sem fekete. Érzékeny lehet a zúzódásra, ezért nem alkalmas a gépi betakarításra. Tavaszi virágzás: nem feltűnő, fehér virágok USDA 7 zóna Öntözze gyakrabban szélsőséges melegben, vagy ha konténeres. Az újonnan ültetett olajfák megtelepedéséhez több vízre lesz szükség! Az olajfák a jó vízelvezetésű talajt részesítik előnyben, és még tápanyagszegény talajban is jól fejlődnek. Megfelelő pH: savas, semleges és bázikus (lúgos) talajok. Az ültetés utáni első néhány évben rendszeresen öntözze mélyen, hogy a fa kiterjedt gyökérrendszert alakítson ki. Utána csökkentse a gyakoriságot, mert tűri a szárazságot. A fiatal növényeket védje a téli szélsőségektől. 4 éves, konténeres növények. Termőre fordulás: 5-6 éves korban. Fényigény: teljes napfény, félárnyék Földtípus: közömbös, ideális esetben jó vízelvezetésű, tápanyaggal ellátottű Vízigény: átlagos, alacsony (kivéve ültetés után) Tápanyagigény: közepes Télállóság: -15°C