Bókoló fajta.
A hagyományos atlaszcédrus kezdetben kúpos növekedésű, később azonban a lombkorona kiszélesedik és szabálytalan, festői fává válik. Hajtásain csoportokban állnak a tűlevelek. A levelek színe változékony mind a természetben, mind a kertészeti változatok esetén. A legkedveltebb változatok hamvas borítású, kékeszöld levélzettel rendelkeznek (Glauca csoport), de léteznek zöld, sőt sárgászöld levelű változatok is (pl. ‘Aurea’). Termete a miatt az atlasz cédrus elsősorban nagyobb kertekbe való.
Hegyvidéki származásánál fogva az atlasz cédrus hazánkban is télálló, de csak több éves példányokat érdemes kiültetni.
Könnyen nevelhető díszfa, mely viszonylag jól tolerálja a szárazságot.
A talaj tápanyagtartalma kevésbé, annak vízelvezető képessége azonban annál jelentősebb szempont, mivel a pangó vizet nem tolerálja.
Vízigénye közepes, ültetése után rendszeres öntözést igényel, később azonban csak az aszályos periódusokban néhányszor.
Betegségek és kártevők nem károsítják.
Konténeres növények.
A fotó illusztráció, idősebb fát mutat.
Talajtípus:
Közömbös
Télállóság:
-30 fokig télálló
Tápanyagigény:
Közepesen tápanyagigényes
Vízigény:
Közepes vízigény
Fényigény:
Teljes napfény
