/Kiárusítás/utolsó darabok
  • Sasa palmata 'nebulosa'
    Vékony szárú kb 2-cm átmérőjű, zöld, széles levelű bambusz ,mely pálmaszerű megjelenést mutat. 2-3 méter magasságú örökzöld sűrű növésű, mely sövénynek térelhatárolónak kiváló. Jó hidegtűrő növény. 25 literes konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Musella lasiocarpa
    Ez egy izgalmas banánfajta, mely viszonylagosan nagy magasságban (2800m) él Yunnan tartományban Kínában. A kifejlett növény maximális magassága átlagosan 1,5 m. Fiatalkorában a banán rizómája sok sarjat képez. A banán nevezetes virágja a 2. évében jelentkezik. A színe világossárga, hatalmas és közvetlenül a törzs tetején bontakozik ki heteken át. A rajta termő banán fogyasztásra alkalmatlan, 5 cm hosszúságú és tartalmazza a fekete, fényes, kisméretű magokat. A banán elhelyezésénél vegyük figyelembe, hogy a teljes napot és a gyakori öntözést szereti. A föld alatti rizómája lombtakarással minden hideg telet átvészel, így a szabadban is teleltethető. Azon banánok közé sorolható, amik jól mutatnak dézsában is, mivel nem nőnek túl nagyra.
    Konténerben lévő növény.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20°C
    Tápanyagigény:
    Közepesen
    Vízigény:
    Nagy
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: Yucca rostrata
     
    Az Agavaceae családjába tartozik, ez a fajta örökzöld, gyönyörű növény. Amitől ez a Yucca igazán különleges, az a leveleinek a színe és lombozatának dússága. Az elhalt, száraz levelei, szoknyaként borítják a magányos törzset, míg a többi levele teljesen elkülönülve egymástól minden irányba áll. A Yucca rostrata levélzetének színe szürkés-kék. Magja egy legömbölyített háromszöghöz hasonló, tompa fekete színű, lapos, 4-6 mm szélességű. Kítűnően alkalmazható cserepes növénynek. Díszítő értéke az év egész részében mutatóssá teszi, így közkedvelt növény minden kertben. Növekedése lassúnak mondható. Jól tűri a szárazságot és a hideget is. idősebb korában, védett helyre ültetve, -15 fok is kibír. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Kis vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Latin név: hydrangea paniculata phantom
    Csodás megjelenésű, közepes méretű lombhullató díszcserje. Neve arra a ritka tulajdonságára utal, miszerint a virágzat felleveleinek színét változtatni tudja. Halványzöld árnyalatúból a nyár elején fordul fehérbe, majd ősz felé már sötétebb rózsaszínűvé válik (lásd 2.fotó). Sötétzöld lombjával pazar kontrasztot ad. A dúsabb virágzás érdekében évente vissza kell metszeni márciusban 30-40 cm magasságig, a tövénél pedig mulccsal takarni. Talajigény: 5,6-7,5 Ph, tehát gyengén savanyú, vagy semleges földet kedvel. ~50 cm magas, 3 literes konténeres növények
    Talajtípus:
    Közömbös
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Hydrangea paniculata 'Vanille fraise'
    Napos, vagy félárnyékos helyre tehető. Tömött virágbugái kezdetben fehéren nyílnak, majd sötét rózsaszínűre változnak. Magassága kb 1 méter. A nyár közepétől Szeptemberig virágzik. A fotó illusztráció. A virágfejek színe évszaktól és időjárástól függően változik. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
     
  • Közepes méretű, lassú növekedésű, lombjával tavasztól-őszig díszítő cserje.
    Szoliterként a legszebb. Maximális magasság: 1-1,5m, maximális szélesség: 1,5-2,5m. Levelei mélyen szeldeltek, barnás-vörös színűek. Félárnyékos, védett helyre, jó vízáteresztő képességű talajba ültessük. Konténeres növények. ~25/30 cm magas, 18-as konténeres oltványok.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -30 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Callistemon laevis
    A kefevirág, könnyen tartható dézsás növény, bírja a száraz levegőt és a tűző napot.
    A leanderhez hasonló tartást igényel.
    Télen tartsuk 7-8°C körül, igen kevés vízzel, nyáron szoktatás után a szabadban.
    Savanyú földet szeret. Bokros, virágzóképes, konténerben lévő növények.
    Metszéssel bokros és törzses-koronás fácska is nevelhető belőle.
    A fotó illusztráció.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -10 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. A termést Októberben éretlenül szedjük le. Hűvös kamrában ládában sokáig tárolható. Fogyasztás előtt alma mellé bekötve egy zacskóban érlelhető meg. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa lédús, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az almáénak 10-szerese. Virágzási idő: Május végétől. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, gyengülhet a növény ellenállóképessége. Egy hím ivarú növény (Tomuri) 3-4 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayward' nagy gyümölcsű, kellemes ízű, bőségesen teremő fajta. Ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut 1 porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorban ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes! Előnyös, ha van lehetőség a kiwit szélvédett helyre telepíteni. Minden híreszteléssel ellentétben a kiwi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező a számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kiwinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkezhetnek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen (min.60*60cm), annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Miután elültettük növényeinket, az első évben a begyökeresedés zajlik, a csemeték kinevelésére kell koncentrálni. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk! Ehhez egy ideiglenes, több méteres, egyenes oszlopra van szükségünk, amely mentén növényeinket magasra kell növeszteni. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kiwi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Metszés A kiwitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kiwinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű.  Így a helytelenül metszett kiwin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett tulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kiwi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen. Alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kiwi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje Május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kiwi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények.
    Talajtípus: semleges (ami fontos, hogy már ültetésekor is érett marhatrágyával, vagy komposzttal keverjük össze a kivett földet és úgy iszapoljuk vissza)
    Télállóság: -20°C
    Tápanyagigény: kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény: nagy vízigényű
    Fényigény: félárnyék
  • Latin név: Magnolia grandiflora 'Gallisoniensis'
    Magnolia grandiflora 'Gallisoniensis' - Nagyvirágú (Örökzöld) liliomfa Lombozat: örökzöld; levelei merevek, fényes zöldek, fonákjukon molyhos, barna. Virágzat: nagy 20cm, fehér, kehely szerű, illatos virágágú. Virágzási idő: június - július Méret: Szélesség: 8 – 12 m Magasság: 15 – 20 m Ökológiai igények: Fény: teljes napfény, félárnyék Víz: közepesen vízigényes Talaj: semleges Tápanyag: közepes Kiválóan nyírható, jól tűri a meszes talajokat is. -25 fokot is elvisel. konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Cortaderia selloana Evita
    A méltóságos megjelenésű, lenyűgöző látványú ezüstösen fehér pampafű őshazája Brazília, Argentína és Chile. Számtalan levele jókora, tömött csomót alkot. A levelek örökzöldek, barázdáltak, keskenyek és 90-250 cm hosszúak, ívesen kihajlók, zöld színűek és éles szélűek. Egyenesen felálló virágszálait ősszel hozza. Az alapfajhoz képest 2 dologban tér el. Végleges magassága kisebb, kb másfél méter és sokkal több virágot fejleszt. A látvány még télen is folytatódik, mert a tollas virágok kitartanak. Az összes díszfű közül talán az egyik legnépszerűbb fajta. A pampafű nyáron jó vízellátást kíván, télen viszont érzékeny a nagy hidegre és a fölösleges nedvességre. Legjobb számára az enyhe déli, vagy nyugati lejtő, ahonnan lefolyik a víz. Télálló -20 fokig, de a tövére jutó téli csapadékra érzékeny, ezért célszerű Decembertől gondosan takarni. A pampafű tavasszal a korai visszavágást kibírja, de kissé legyengül tőle, mivel levelei az aljukon többnyire ilyenkor is zöldek. Célszerű ezért május közepéig várni, míg a régi levelek között megjelenik az új lomb. Ekkorra a fokozatosan elhaló régi levelek maguktól elválnak a tőről és kesztyűvel kézzel is kihúzhatók. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Lagerstroemia indica
    Kifejlett korában 2-3 m elérő növény. Elsősorban a virágzata miatt ültetett díszcserje. Virágzata fehér. Virágai júliustól- szeptemberig nyílnak. Nedves, üde talajban fejlődik a legszebben. Magas fényigényű növény, ezért napos kertrészletet igényel. Lombhullató. Konténeres növények..
    A fotó illusztráció.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Akció!
    Matteuccia struthiopteris
    A struccpáfrány egy elegáns küllemű, terjedő tövű páfrányféle, mely ideális körülmények között sűrű kolóniákat képes kialakítani a kert egy árnyas, üde talajú zugában. Szólóként, vagy csoportban ültetve is kellemes látványt nyújtó, 50-150 cm magasra növő, évelő növény. Függőlegesen álló erőteljes gyöktörzséből hajtanak ki a tölcsér alakba rendeződött asszimiláló és ezen belül a különálló spóratermő levelek (sporofillum). A levelek kétszeresen szárnyasan összetett, hosszúkás-lándzsás alakúak, világoszöldek kifejlett állapotban ívesen kihajlanak. A levélszárnyacskák ép szélűek. A termőlevelek alig 50 cm-esek, felállóak, egyszeresen szárnyasan összetettek, kezdetben barnászöldek és a szárnyacskák összegöngyöltek. Betegségek, kártevők ritkán károsítják. Árnyékos, félárnyékos fekvést, nyirkos, humuszban gazdag talajt kedvel. Földjét lehetőleg sose hagyjuk kiszáradni, különösen a meleg nyári napokon. A levelek télire visszahúzódnak. A növény tavasszal tőről hajt újra. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Jasminum nudiflorum
    A Kínai jázmin, téli jázmin egy közepes növekedésű, szétterülő ágú cserje. A téli kertekben feltűnő zöld vesszőivel, sokszor decemberben is megjelenő sárga virágaival. Tél végétől (még lombfakadás előtt) áprilisig virágzik. A téli jázmin napfénykedvelő, de a korai virágzás miatt ajánlott félárnyékba ültetni, nehogy a virágai kevésbé védett helyen lefagyjanak. Jól viseli az árnyékot is, ám ott mérsékelten virágzik. Zöld vesszői földig hajolnak, ezért alkalmas talajtakarónak is. Ha van mire támaszkodnia (sűrű ágú cserje vagy rézsű oldala), akkor 3-4 méter magasra is képes megnőni. Ajánlott a növényt 3 évente erősebben visszavágni! Talajra nem kényes, leginkább a jó vízelvezetésű, vályog típusú talajokat kedveli. Betegségek és kártevők nem károsítják. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Trachycarpus fortunei Ez egy rendkívül mutatós hidegtűrő pálma, amelyet minden mediterrán kertbe jó szívvel ajánlhatok. Kifejlett korában -20 fokot is elvisel! A kertben széltől védett, napos helyre ültessük. Szereti a tápanyagban gazdag talajt, ezért lehetőleg trágyázzuk. Ültetés előtt 20-30 cm-es kavicsréteget szórjunk a gödör aljára a csapadékvíz elvezetése végett, ugyanis nem szereti a pangó vizet. A törzse 12m magasra is megnőhet. A levél átmérője elérheti az 1 -métert. Télen a levélnyeleknél fogva kötözzük össze, hogy a téli csapadék, ne kerüljön a levélnyelek közé (videó van a Youtube csatornánkon erről). Április végén nézzük meg, nem került-e sok csapadék a hajtáskezdemények közé és ha igen, tisztítsuk ki, mert ez rothadást okozhat és akadályozza az új levelek megjelenését. Egyéb takarás nem szükséges, ha csak a növény nincs kitéve szélsőséges viszonyoknak. A gyökérzóna megvédésére 15-30 cm vastag fenyőkéreg takarást alkalmazhatunk. Konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepesen tápanyagigényes
    Vízigény:
    Közepes vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Lagestromia 'Red rocket'
    Kifejlett korában 2-3 m magasságot elérő növény. Elsősorban a látványos piros virágzata miatt ültetett díszcserje. Virágai júliustól- szeptemberig nyílnak. Nedves, üde talajban fejlődik a legszebben. Magas fényigényű növény, ezért napos kertrészletet igényel. Lombhullató. A gazdag virágzáshoz vissza kell metszeni, mivel csak az azévi hajtásokon hoz virágot.
    Bokros, konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Közepes
    Vízigény:
    Közepes
    Fényigény:
    Teljes napfény
  • Decaisnea fargesii A Himalája déli és keleti lejtőin, illetve a hegységtől keletre honos, egészen a Sárga-tengerig. Eredeti élőhelyén 5-8 méter magasra növő lombhullató fa, vagy cserje. Magyarországon nem nő ekkorára. Látványos és részben ehető termése miatt egyre gyakrabban ültetik díszfaként hazánkban is. Bab alakú, kb. 3 cm átmérőjű, lecsüngő tüszőtermései mintegy 8-10 cm hosszúak és általában hármasával nőnek. Belsejüket átlátszó, zselés anyag tölti ki; ebben ülnek a kb. 1 cm átmérőjű, fekete, kemény magok (kb. 40). A zselés gyümölcshús ehető, íze kellemesen gyümölcsös. Szinte bármilyen talajon megél, de a szárazságot és az erős téli fagyokat rosszul tűri. Ezért Magyarországon csak hároméves korában érdemes kiültetni, odáig célszerű dézsában nevelni és fagymentes helyen teleltetni.