/Futónövények
  • Latin név: Actinidia chinensis 'Hayward'
    A kínai őserdők szélén a Jangce folyó partvidékén honos. Az actinidia félék családjába tartozik. Új-Zéland után megjelent Európában is. Kúszó szárával, csavarodó hajtásaival nagy területeket is befuthat. Hajtásain kerekded, szív alakú levelek fejlődnek. A hajtások végeit és a leveleket rozsddavörös szőrök borítják. Kifejlett példányai 8-10 méteresre nőnek. Lombhullató növény. Virágai fehérek, 1-1,5-cm-er nagyok. A nyár elején nyíló virágokból őszre fejlődnek ki a hengeres tojásdad 6-10-cm-es barna szőrös termések. Kétlaki növény. Beporzáshoz hím és női egyedeket kell ültetni. A szőlőhöz hasonlóan kordonra futtatva termesztik. Az egyik legfinomabb gyümölcs. Húsa szaftos, édes, illatos. Termése különleges értékű- C-vitamin tartalma az, almáénak 10-szerese. A leszedett termések utóérnek. Virágzási idő május vége felé kezdődik. Ebben az időben, a jobb terméskötődés érdekében monilia elleni szerrel permetezzük meg a növényeket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és a gyümölcs jellemző tulajdonságai, és gyengítheti a növény ellenállóképességét. Egy hím ivarú növény 8 nőivarú beporzását végzi el. A 'Hayvard' nagy gyümölcsű, kellemes ízű bőségesen teremő fajta. A 'Tomori' egy porzós fajta, melyből csak egy kell a beporzáshoz. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is! Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani. Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő. Kinevelés Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg. A támrendszer kialakítása A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható! Metszés A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához. A szüret A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos. A további gondozás A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kiwi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre terjed. Konténeres növények. Az ár 1db-ra vonatkozik.
    Talajtípus:
    Savas (tőzeges)
    Télállóság:
    -20 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Félárnyék
  • Jasminum sambac Dél és Délkelet-Ázsia szubtrópusi vidékeiről származó örökzöld cserje. A jázmin virágjának leírásában fontos szerepet játszik az illat, de emellett megjelenését is érdemes kiemelni. A jázmin virágai rendszerint 5-6 szirmúak, és tiszta fehér, sárga vagy rózsaszínes árnyalatokban pompáznak, a fajtától függően. A virágok gyakran csoportosan helyezkednek el, és az esti órákban a legintenzívebb az illatuk. A virág illata, ahogy említettem, rendkívül édes, buja és egzotikus, sokan romantikusnak és érzékinek tartják. A levegőben szinte lebeg, különösen éjszaka, mivel a legtöbb jázminfajta ilyenkor bocsátja ki legintenzívebben az illatát. Az illat könnyen felismerhető, gyakran használják parfümök és illóolajok alapjaként. Kellemes illatot árasztó fehér virágai a tél kivételével szinte éven át díszítenek eredeti élőhelyén, míg hazánkban jellemzően a nyár folyamán gyönyörködhetünk bennük. → A virágok érdekessége, hogy a késő délutáni órákban nyílnak és reggelre becsukódnak. Az arab jázmin, napos, világos, esetleg félárnyékos helyen, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajba ültetve fejlődik legszebben. A túlöntözést kerüljük. A teleltetés után, a fagyveszély elmúltával a szabadban is tartható, egy napos terasz, vagy balkon remek hely számára.  
  • Erős növekedésű, bőtermő fajta. Szülők: Guzal Kara x SV 12375 Sem téli, sem tavaszi fagyok nem károsítják. Fürtjei mutatósak, sötétkék színűek, lédúsak. A szemek oválisak, erősen kötődnek. Ajánlatos virágzás előtt, és bogyókötődés után permetezni, mert apró bogyós állapotban a lisztharmat megtámadhatja (ez a többi szőlőfajtára is igaz). Ha túl sok fürtöt hagyunk, nehezebben érik be. Érési idő: egyike a legkésőbbi fajtáknak, Október 20 körül. Ha a fagy nem támad, akár novemberig a tőkén tartható. Vastag héjának köszönhetően fél kilós fürtjei hosszan eltárolhatóak. Rezisztens, ellenálló fajta. Fagytűrés: -23ºC Talajtípus: közömbös, de tápanyagban gazdag. Konténeres oltványok.
  • Gombabetegségekkel szemben ellenálló népszerű csemegeszőlő fajta. Esetleg moly és kabóca ellen szükséges csak védekezni. (Interneten találni további információkat) Nagy fürtjeinek átlagos tömege 200 g, bogyója sötétkék, bőlevű, fűszeres zamatú. Augusztus végétől szüretelhető. Ajánlott metszési mód: hosszúcsap. Olyan mélyre ültessük, ahogy a cserépben volt. Konténeres növények.    
  • Akció!

    Jam, Jamsz, Jamgyökér palánta (20/30cm) K6x6

    Original price was: 1 490 Ft.Current price is: 1 000 Ft.
    Dioscorea Gyors növekedésű, évelő kúszónövény, melynek több, mint 500 fajtája ismeretes. A batátához hasonlóan ízletes gumókat fejleszt, bár a héja sokkal vastagabb és durvább tapintású, formája eltérő. Legjobb tulajdonsága, hogy minimális törődéssel is sokat tud teremni. A jamgyökerek akár 60-70cm hosszúak is lehetnek. A tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talaj a legideálisabb számára, de túl sűrű talajban nem képes megfelelően fejlődni (akár a répafélék). 1,5-2m x 30cm térállás ajánlott, hogy legyen helye szaporodni. Az ágyás mellett szükséges tám a kapaszkodó növény számára. Ültetése után többször, később ritkábban locsoljuk. Érdemes a talajt takarni, hogy a nedvesség megmaradjon. Ősszel, a levelek sárgulása után több héttel kezdjük csak felszedni a gumókat, a méreten aluliakat hagyjuk a földben, hogy a következő évben tovább tudjon nőni. Tároláshoz nem szabad megmosni. A növény föld feletti része elszárad és tavasszal újra hajt. Származási hely: Észak-Kína A fotó illusztráció. Konténeres növények. Télállóság: -20C fok
  • Trachelospermum jasminoides
    Megkapó látvány és illat egész nyáron.
    Örökzöld, 5-6 méterre kúszó, mérsékelten fagytűrő növény. Egész nyáron hozza fantasztikusan illatos (jázmin illatú) hófehér, spirálosan csavart szirmú virágait. Védett déli fekvésbe, esetleg ház közelében jó mikroklímájú helyre ültessük, vagy leanderhez hasonlóan teleltessük. Nyáron öntözést igényel. Sokféleképpen alakítható, futtatható rácsra, pergolára, falra, fára, nevelhető sövényként, stb. Virágzóképes konténeres növények.
    Talajtípus:
    Közömbös
    Télállóság:
    -15 fokig télálló
    Tápanyagigény:
    Kifejezetten tápanyagigényes
    Vízigény:
    Nagy vízigény
    Fényigény:
    Teljes napfény
    A fotó illusztráció.
  • Dioscorea Gyors növekedésű kúszónövény, melynek több száz fajtája ismeretes. A batátához hasonlóan ízletes gumókat fejleszt, bár a héja sokkal vastagabb és durvább tapintású, formája eltérő. Legjobb tulajdonsága, hogy minimális törődéssel is sokat tud teremni. A gyökereknek az egész termőidőszak során meleg hőmérsékletekre van szükségük, a kertészkedőknek pedig egy védett, meleg, napos helyre a Jamsz számára, ugyanis csak 16°C felett érdemes kiültetni a kertbe. A jamsz enyhén savas talajban érzi jól magát, 5,5 és 6,5 pH között. A tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talaj a legideálisabb számára, de túl sűrű talajban nem képes megfelelően fejlődni (akár a répafélék). 1,5m x 30cm térállás ajánlott, hogy legyen helye szaporodni. Az ágyás mellett szükséges lehet támra a kapaszkodó növény számára. Ültetése után többször, később ritkábban locsoljuk. Érdemes a talajt takarni, hogy a nedvesség megmaradjon. Ültethetünk mellé védőnövényeket is: koriander, bazsalikom, oregánó, bársonyvirág, cékla, kukorica, retek, borsó, paradicsom, paprika is jó. A Boriskafű segít távol tartani az ormányosbogarakat, a kapor pedig ragadozó darazsakat vonz magához, amelyek pusztítják az esetleges levéltetveket, atkákat. A jamsz körül rendszeresen gyomláljuk ki a nemkívánatos növényeket. Ősszel, a levelek sárgulása után több héttel kezdjük csak felszedni a gumókat. Tároláshoz nem szabad megmosni. Származási hely: Afrika és Ázsia Ültetése: tavasszal Mérete: borsónyi A fotó illusztráció. Konténeres növények.
  • Dioscorea Gyors növekedésű kúszónövény, melynek több száz fajtája ismeretes. A batátához hasonlóan ízletes gumókat fejleszt, bár a héja sokkal vastagabb és durvább tapintású, formája eltérő. Legjobb tulajdonsága, hogy minimális törődéssel is sokat tud teremni. A gyökereknek az egész termőidőszak során meleg hőmérsékletekre van szükségük, a kertészkedőknek pedig egy védett, meleg, napos helyre a Jamsz számára, ugyanis csak 16°C felett érdemes kiültetni a kertbe. A jamsz enyhén savas talajban érzi jól magát, 5,5 és 6,5 pH között. A tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talaj a legideálisabb számára, de túl sűrű talajban nem képes megfelelően fejlődni (akár a répafélék). 1,5m x 30cm térállás ajánlott, hogy legyen helye szaporodni. Az ágyás mellett szükséges tám a kapaszkodó növény számára. Ültetése után többször, később ritkábban locsoljuk. Érdemes a talajt takarni, hogy a nedvesség megmaradjon. Ültethetünk mellé védőnövényeket is: koriander, bazsalikom, oregánó, bársonyvirág, cékla, kukorica, retek, borsó, paradicsom, paprika is jó. A Boriskafű segít távol tartani az ormányosbogarakat, a kapor pedig ragadozó darazsakat vonz magához, amelyek pusztítják az esetleges levéltetveket, atkákat. A jamsz körül rendszeresen gyomláljuk ki a nemkívánatos növényeket. Ősszel, a levelek sárgulása után több héttel kezdjük csak felszedni a gumókat. Tároláshoz nem szabad megmosni. Származási hely: Afrika és Ázsia A fotó illusztráció. Konténeres növények.