/, Ciprusok, cédrusok, fenyőfélék, Lombos fák/cserjék/Ginkgo biloba, Páfrányfenyő ‘Obelisk’ K1 (kb 40cm)

Ginkgo biloba, Páfrányfenyő ‘Obelisk’ K1 (kb 40cm)

10 000 Ft

Elfogyott

Elfogyott

Leírás

Ginkgo biloba

A Ginko felfelé törekvő, oszlopos növekedésű alfaja, mely Olaszországból származik.

Növekedési üteme: lassú.  10 év alatt várható magassága: 3-4 méter.

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba), röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó lombhullató, gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja. Különleges megjelenésű ősi növényfaj. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai.

Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.
A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A kéreg barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök láthatóak.
A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.
A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nemük szerint).
A páfrányfenyőlevelek flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.
A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető.
Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a páfrányfenyőlevél (Ginkgo folium) néven hivatalos drog.

(Forrás:www.azsiabt.hu/lexikon)

Télállóság: -30 fok C

Talajigény: közömbös

Vízigény: átlagos

Fényigény: félárnyék